Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. március 24.
A szaxofon története
A szaxofont napjainkban kisajátította a jazz, holott ez a sokoldalú hangszer valaha a szimfonikus zenekarok teljes jogú tagja volt. Nyugat-Európában és Amerikában a klasszikus szaxonofonozás az 1800-as évektől folyamatosan fejlődik, ma is zeneszerzők százai komponálnak klasszikus szaxofon kvartett műveket.
A szaxofon története több mint 150 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Bár ez hosszú időnek tűnik, a szaxofon az egyik legújabb a hangszerek birodalmában. Feltalálója, Antoine-Joseph (Adolph) Sax, profi hangszerkészítő mester és tehetséges zenész volt.
A szaxofont 1846. március 20-án szabadalmaztatták, azóta gyönyörű és változatos hangja miatt minden zenekar alkalmazza.
Sax hangszerkészítő családban nevelkedett. Apja szintén hangszerkészítő mester volt. Hatéves korára Sax is kitanulta a mesterséget. Mivel Sax zenészként is tevékenykedett, feltűnt neki a vonós és fúvós hangszerek közti, valamint a rézfúvósok és fafúvósok közötti hangszín kiegyenlítetlenség. A vonósokat elnyomták a fúvósok, a fafúvósokat pedig a rézfúvósok. Sax olyan hangszert akart létrehozni, mely kiegyenlíti a három szekciót. A megoldás egy réztestű, kürtformájú hangszer volt, olyan fúvókával, amelyet a fafúvósokhoz használnak. Amikor ezt a két elemet összekombinálta, megszületett a szaxofon.
Az első szaxofont, egy basszus hangszert, először 1841-ben mutatták be a híres zeneszerzőnek, Hector Berlioznak. Elbűvölte őt a hangszer különleges hangja, és dinamikai sokszínűsége. 1842-ben Sax Párizsba költözött, hogy bemutassa új hangszerét a világ többi részének is. Hamarosan megszületett a szaxofon család többi tagja is: összesen 14 különböző szaxofon, mind különböző méretű és hangmagasságú. Ezek a következőek voltak: E flat szoprán, F szoprán, B flat szoprán, C szoprán, E flat alt, F alt, B flat tenor, C tenor, E flat bariton, B flat basszus, C basszus, E flat kontrabasszus és F kontrabasszus. Ezen változatok közül azonban, sokat már csak elvétve használnak, illetve idejétmúltak lettek.
szaxofon végül 1845-ben lett a zenakarok teljesjogú tagja. Ebben az évben volt a híres "zenekarok csatája". A francia katonazenekar még mindig a "hagyományos" hangszerfelállással játszott. Sax úgy látta, ez jó alkalom bemutatni a világnak, hogy a szaxofon mennyire meg tudja javítani minden zenekar hangzását. Javasolta, hogy versenyezzen a hagyományos hangszerelésű katonazenekar egy szaxofonnal kiegészített felállású zenekarral. Sax 28 tagú zenekara a francia 35 tagú zenekarhoz képest is elbűvölte a közönséget. Azon a napon a szaxofon hivatalosan is a francia katonazenekar tagja lett, és hamarosan más zenekarok is felvették soraikba.
Sok zeneszerző elkezdett komponálni szaxofonra, de csak 75 év elteltével kezdték el használni tánczenékhez. Ehhez azonban a szaxofont át kellett alakítani. Eredetileg a szaxofonnak sima, lágy és kiegyensúlyozott hangja volt. Ezen változtatni kellett, hogy beleilleszkedjen a harsogó trombiták, hangos dobok, csoszogó lábak és hangos beszédbe, melyek a 20. század eleji tánczenekarok környezetét jellemezték. A szaxofon fúvókáját lekicsinyítették és párhuzamosabbá tették. Ezáltal adta a szaxofon azt a hangos, ércesebb hangot, melyre a jazz és tánczenékhez szükség volt. Ezen átalakulás óta a szaxofon főként jazz hangszerként ismert.
Napjainkban sok ember élvezi a fantasztikus szaxofon zenét. A szaxofon kvintettek vagy a harsogó szaxofon szólók az egész világon hallhatóak. A szaxofon majdnem minden zenei stílusba bevonult, éjszakai klubboktól kezdve futballpályákon át mindenütt játsszák. A szaxofon valóban életünk egyik legnagyszerűbb hangszere.
http://www.bsq.hu/a%20szaxofon%20tortenete.htm
Összeállította: Retyezát [142863 AL],
|
