Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2006-11-12
Mannhardt András [2006.09.21 - 13:47:28]
Lélektani lelemények
Két amerikai pszichológus – Stefanie L. Turner és Francis T. McAndrew – trükkös lélektani kísérletében szokatlan „segítőtársakat” alkalmazott: szíriai aranyhörcsögöket.
A kísérletben részt vevő, kettesével behívott diákoknak adtak egy-egy hörcsögöt, és közölték, a jószágok versenyt fognak futni. A győztes hörcsög gazdája 3 dollár jutalmat kap, a vesztesé semmit. A kutatók azt mondták, a szerencsejátékosok döntéseit akarják vizsgálni, ezért mindkét résztvevőnek adnak 10 zsetont. Egy-egy zsetonért 2 másodperc előnyt lehetett vásárolni a hörcsög számára, ám a megmaradt zsetonokat darabonként 25 centért be is lehetett váltani a verseny végén, de csak a hörcsög győzelme esetén. Minden résztvevőnek döntenie kellett, mennyit fektet be aranyhörcsöge győzelemre juttatása érdekében, illetve hány zsetont tesz félre. A döntést bonyolította, hogy a résztvevők felének azt mondták, lesz egy második futam is, más hörcsögökkel, ahol a megtakarított zsetonokat a később adandó újabb tízzel együtt még fel lehet használni. Ezenkívül mindenkivel közölték – úgy, hogy vesenytársa ne hallja –, hogy az ő hörcsöge futásra tréningezett állat-e, vagy teljesen tapasztalatlan jószág. Ezek után feljegyezték a téteket, majd a veseny lezajlott.
A több mint száz résztvevő által megjelölt tétek elemzéséből kiderült: ha úgy tűnt, a hörcsögnek kevesebb esélye van a győzelemre (mert gyakorlatlan futó), akkor azok, akik úgy tudták, csak egyetlen futam van, lényegesen több zsetont áldoztak versenyzőjük segítésére, mint azok, akik abban a hitben voltak, lesz második futam is egy másik hörcsöggel. Ôk nem fektettek annyi zsetont az esélytelennek tartott jószágba, inkább takarékoskodtak erőforrásaikkal a következő futamra.
S hogy mindebből mit lehet megtudni a szerencsejátékosok viselkedéséről? Nos, ez Turner-t és McAndrew-t egyáltalán nem érdekelte. A szerencsejáték-sztori csak fedőtörténet volt, a kutatók valójában a szülőknek gyermekeikbe való „befektetési stratégiáját” próbálták modellezni. Minden szülő igyekszik egyformán gondoskodni gyermekeiről, ennek ellenére – bár ez kegyetlenül hangzik – valójában olykor válogatnak az utódok között. A hörcsögverseny tétjeinek elhelyezései nagyon hasonló képet mutattak ahhoz, amit a gyermekek bántalmazásának, elhagyásának, sőt megölésének szomorú statisztikáit vizsgálva látunk. A fiatal anyák, akik úgy érzik, még bőven lesz módjuk újabb gyerekeket szülni, sokkal nagyobb arányban vonják meg támogatásukat kevéssé életrevalónak tűnő (például beteg vagy egyszerűen csak rossz körülmények közé született) gyermekeiktől, mint az idősebb anyák, akik tudják, gyermekük, akármilyen is, valószínűleg az utolsó esélyük génjeik továbbadására. Persze, az életképesebb utódba való többletbefektetés nem számító döntés; az evolúció során hajlamossá válhattunk, hogy akár tudattalanul is ilyen módon viselkedjünk.
http://www.eletestudomany.hu/hirek/983.html
|
