Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. szeptember 18.
Selejtes márványból készült Michelangelo Dávidja?
A reneszánsz szobrászat talán legismertebb remekműve, Michelangelo Dávidja rossz minőségű márványból készült. Legalábbis ezt állítják olasz kutatók, akik most megtalálták a pontos helyszínt, ahonnan a kőtömb származik.
Mikroszkopikus lyukacskák tömkelege található azon a márványtömbön, amelyből a világ talán leghíresebb szobra, a Dávid készült. A szokásosnál silányabb carrarai márványból kifaragott szobor állapota azért romlik szakértők szerint, mert nem megfelelő minőségű az anyaga. Most sikerült azonosítani azt a kőfejtőt, ahonnan több mint fél évezreddel ezelőtt kiszedték a hatalmas tömböt.
Nem minden carrarai márvány ugyanolyan jó
A carrarai márvány, mint kőszobrászati és (belső) építészeti alapanyag, fogalommá vált az elmúlt évszázadokban. A rendkívül jó minőségűnek tartott kő azonban – úgy tűnik most – nem mindig rendelkezik azokkal a kiváló tulajdonságokkal, amelyek miatt olyannyira híressé vált.
Michelangelo Dávidjának tömbje a Fantiscritti kőfejtőből származik, amely Misegliában található. Ez az egyik márványbányászati régió a Maggiore-hegy lábainál, Carrara városától északkeletre. A márványtömb származási helyének felderítése igen fontos, minthogy ily módon hasonló anyagokat tanulmányozhatnak a tudósok és a restaurátorok, jobban megismerhetik a Dávid-szobor anyagának tulajdonságait.
A Dávid-szobrot évente 1,2 millió látogató keresi fel a firenzei Galleria dell'Accademián. Ennek az intézménynek a felkérésére kezdett vizsgálatokat a római Anyagtudományi Intézet, amelynek kutatója, Donato Attanasio három apró, a szobor egyik lábujjából származó mintát kezdett elemezni. A töredékek 1991-ben keletkeztek, amikor egy olasz férfi vandál módon kalapáccsal nekiesett a szobornak, és letörte az egyik lábujját, mert egy szellem erre bíztatta őt. (A férfit tíz év múlva rövid időre kiengedték az elmegyógyintézetből, és a terápia részeként állítólag egy ideig múzeumi tárlatvezetőként dolgozhatott.)
Attanasio és munkatársai eredményeiket most a Journal of Archaeological Science-ben publikálták. Mint kiderült, a Dávid-szobor márványtömbjének a legfontosabb tulajdonsága az, hogy finom szemcséjű. A kutatók összehasonlították a bal lábujjból származó töredékeket más kőzetekkel, főleg a finomszemcsés mintákkal, amelyek különböző kőfejtőkből származnak.
Az összehasonlításhoz Afyonból és Altintasból származó, törökországi köveket vettek figyelembe, de vizsgálták a görögországi Hümettosz-hegy és a Pentelikon-hegy mintáit is. Olaszországban Serravezza és Carrara bányáit vették figyelembe, ahol több, mint száz fejtőben évente több mint egymillió tonna márványt termelnek ki.
A spektroszkópos, izotópos és petrografikus vizsgálatok nyomán a kör egyre szűkült, és végül a tudósok a carrarai Fantiscrittiben találták meg a megoldást. Korábban egyébként volt olyan elmélet is, hogy a Dávid-szobor tömbje Seravezzából származik.
A szakértők a mostani azonosítás után megállapíthatták, hogy a Dávid-szobor tömbje rossz minőségű márványból készült. Ugyanakkor az olasz kutatók hangsúlyozták, hogy a rossz minőség ellenére nem fenyegeti veszély a szobrot, annak állapotát megfelelően és rendszeresen ellenőrzik. Egy angolszász kutató, James Beck, a Columbia Egyetem művészettörténeti professzora viszont vitatkozik az itáliai szakértőkkel. Szerinte az, hogy a Dávid-szobor több száz évet a szabad ég alatt bírt ki, azt mutatja, hogy nem is volt azért olyan rossz az anyaga… (A szobrot csak a XIX. században helyezték el zárt térben, addig közterületen állt.)
Keletkezéséről: 1463-ban a dómépítő műhely megbízta Agostino di Duccio szobrászt, hogy egy óriási márványtömbből "Gigász"-t faragjon, olyan figurát, melyet a Dóm kórusának egyik pillérén szándékoztak felállítani. Ő a tömböt kinagyolta, de abbahagyta és minden további fáradozás, hogy más vállalkozót találjanak, kudarcot vallott. A Rómából éppen visszatért Michelangelohoz fordultak, és az ő vésője nyomán 1501 szeptemberétől 1504 tavaszáig létrejött a Dávid.
Michelangelo Dávidja fiatal férfi, még nem teljesen kiegyensúlyozott testének nyers erejével, győzni akaró, aki győzni is fog. Michelangelo művénél a politikai tartalom a megbízás történetéből nyilvánvaló. Akkor kérték fel rá, amikor a város egy időre elűzte az egyeduralomra törő Medici családot, és bevezette új, köztársasági alkotmányát. A Mediciek pártja később meg is csonkította a szobrot - a letört bal karját úgy kellett visszailleszteni. A firenzei köztársaság jelképe nem gyermekifjú, hanem izmos harcos. Előképét a művészettörténészeknek sikerült megtalálniuk egy római szarkofág Héraklész-alakján, de Dávid és Héraklész alakjának egybeolvadása Michelangelo tudatos, feltett szándéka is volt. Nyilvánvaló politikai jelkép voltáról tanúskodik az is, hogy egy tekintélyes - firenzei polgárokból álló - bizottság javaslatára a szobrot a Signoria, a városháza kapujának közvetlen közelében helyezték el.
http://www.sztaki.hu/~smarton/muveszet/michelangelo/david.htm
http://www.geographic.hu/
|
