Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. január 21.
A magyar nyelvről
A magyar nép eredetéről szóló hivatalos nézeteket illetően az elmúlt század során jelentős fordulat és változás történt. A fordulat Budenz József német nyelvész, valamint az őt „importáló“ Hunfalvy Pál XIX. századi tevékenysége nyomán köszöntött be.
Budenz Hunfalvy hívására érkezett Budapestre 1858-ban, 22 éves korában, a magyar szabadságharc leverése után 9 évvel, valamint 7 évvel a császári egyeduralmat meghirdető „szilveszteri pátens“ után. Ők állították fel a magyar nyelv - és így a magyarság - finnugor eredetének teóriáját, amely hamarosan háttérbe szorította a Vámbéry Ármin által képviselt török, a Kabos Kandra, Bálint Gábor, Ipolyi Arnold által képviselt indogermán, a gróf Kuun Géza és Nagy Géza által képviselt szkíta - valamint más turáni és sumér - leszármazási elméleteket.
Később, a XX. század közepén a finnugor nyelvi származás alapjaira épült fel a „magyar sámánhit“ elképzelése, amely a magyar ősvallást volt hivatott a finnugor rokonok hitvilágához kapcsolni, s így a nyelve és vallása alapján egyaránt a finnugor népek közé lehetett sorolni a magyarságot. Ennek a százötven évig tartó folyamatnak lett a végső aktusa az, amikor az ELTE-n 1999-ben egyetlen intézménybe vonták össze a magyar nyelvészeti és a finnugor tanszékeket. Ezzel egyszer és mindenkorra eldöntöttnek minősítettek a magyar nyelv eredetével kapcsolatos minden kutatást, nehogy „őstörténetünk e fontos területe dilettánsok kezébe csússzon“.
Pedig éppen napjainkban vetődnek fel újabb szempontok az eredetkutatás területén, többek között a nyelvészetben és azon belül a finnugrisztika területén is. Ilyen például az, hogy néhány finn nyelvész egyre határozottabban felveti, hogy a finnek embertanilag olyan germánok, akik valamilyen okból északra szakadván a nyelvüket felcserélték a már régebben ott tanyázó lappok nyelvére. Ilyen nyelvcsere történt még például a bolgároknál, akik a török eredetű nyelvüket a szlávra cserélték és ilyen nyelvcserére nálunk is találunk bőven példát, hiszen a kunok és a jászok - és nagy valószínűséggel a hunok is - felcserélték nyelvüket a magyarra, mert a jászok (oszétek, alánok) nyelve perzsa, a kunoké török, a hunoké esetleg szkíta eredetű volt. Mindez csak arra lehet bizonyíték, hogy a nyelv nem fedi le teljesen egy nép vagy népcsoport embertani jellemzőit. Más összetevők is szerepet játszanak egy népcsoport önazonosságában.
Éppen ezért lehet, hogy a magyar nyelv megfelel jó néhány ugor nyelvben is meglévő szabálynak megfelel és a szókincsünk jelentős része is finnugor eredetű, azonban kulcsszavaink - mint például a kard és a korona, a víz, a hét, az arany és még hosszan sorolhatnánk - véleményünk szerint indoeurópai eredetűek. A középkori Európában ezért is tarthatták a hunokat (akik magukat magyaroknak hívják) a szkíták leszármazottainak. Például Dante Alighieri 1304 körül írta a befejezetlen A nép nyelvén való ékesszólás című munkájában, hogy a szkíta nyelv „szlávok, magyarok, teutonok, szászok angolok és sok más nép révén különféle népi nyelvekre oszlott“.
Az idők során a Kárpát-medence gyakorlatilag a „népek kohójává“ vált, mert már I. István elkezdte az idegenek betelepítését és később, amikor az ország lakossága kétszer jelentősen megfogyatkozott a tatár és a török idők után, áradtak az idegen telepesek a „tejjel-mézzel folyó Kánaán“ hírében álló Magyarországba. Nagy vonzerő volt az is, hogy a középkori Európában sehol másutt nem volt lehetséges az, hogy egy szolga (servus) kiemelkedjék szolgaságából. Magyarországon még a betelepülő raboknak és cselédeknek is adtak csődört és kancát. „A 12. századból származó források arról tudósítanak, hogy a vásárolt külföldi rab »családokat« lóval és kocsival ellátva ültették földre.“ (Ács Zoltán, Nemzetiségek Magy. 31 o.) De minden idegen telepes jelentős kiváltságokat és kedvezményeket kapott a letelepedéskor I. Istvántól egészen a XVII. századig. Ekkorra már voltak olyan megyék, amelyeknek úgy kicserélődött a lakossága, hogy a magyar nyelv az eltűnés határára került és az embertanilag magyarnak nevezhető típus is kezdett ritkaságszámba menni.
folyt köv.
|
