|
Nézd meg a Naplómat naplója
Érdekeske [34253 AL], gazdája Nézd meg a Naplómat
Az orgona története
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
Az orgona története
Az orgona története kétezer éves múltra tekint vissza. Egyes hangszertörténészek szerint az ókorban az alexandriai mérnök, Ktészibiosz találta fel a víziorgonát Kr. e. 250 táján. Ez az orgona mindössze egy regiszteres volt, nyolc síppal.
Kezdetben profán hangszer volt, a szórakoztatást, reprezentációt szolgálta elõkelõ udvarokban, majd színházakban és arénákban is megszólaltatták. A keresztény liturgiában való alkalmazását valószínűleg Vitalianus pápa engedélyezte a VII. században.
Az ókori hangszer fejlettebb formáját az aquincumi orgonán tanulmányozhatjuk. Ez a hangszer már 4 regiszteres volt, 13 billentyűvel. Az Aquincumi Múzeum ma is õrzi ezt a híres hangszerleletet, amelyet a világ legrégibb orgonájának tartanak.
Bizáncban az orgona a császári hatalom jelképe volt. A bizánci császár 757-ben a frank királynak orgonát ajándékozott, késõbb, pedig Nagy Károlyt tisztelték meg egy díszes orgonával. Ettõl az idõszaktól számítják a hangszertörténészek az orgona elterjedését Nyugat-Európában.
A középkori orgonákról már több adatunk van. A keresztény kultúrával együtt a gregorián ének és az orgona is fokozatosan eljutott egész Európába. A római és frank gregorián iskolák a Kárpát-medencében is tért hódítottak. A késõbbi századokból több orgonaépítõ-szerzetesrõl is tudomásunk van. Ilyen híres ferences szerzetes orgonaépítõ volt a csíksomlyói Kájoni János, akinek munkáiról, hangszereirõl sajnos nem maradt tárgyi bizonyítékunk.
A török veszedelem és hódoltság sajnos mintegy 150 évig megállította orgonaépítészetünket, csupán a Felvidéken és Erdélyben élhetett tovább az orgonakultúra. A török kiűzése után fõként az ország nyugati részén alakultak meg az orgonaműhelyek, ahol már pedálos, 8-10 regiszteres barokk orgonákat is építettek.
A soproni Szent György templomban találjuk Magyarország legrégibb – máig fennmaradt – orgonáját, melyet a bécsi orgonaépítõ Johann Woeckerl készített 1633-ban. A barokk orgonák nagy részét még a külföldrõl betelepült mesterek tervezték, a kivitelezésben azonban már magyar szakemberek is részt vettek. A 19. század végétõl a négy orgonagyár szállította termékeit az ország templomaiba. 1931-ben épült fel máig is legnagyobb orgonánk, amelynek a szegedi dóm ad helyet.
Az orgonáknak is megvan a maguk sorsa. Elõfordult, hogy a templomépítés után mindjárt elkészült az orgona is. A jól megépített orgona akár évszázadokon át el tudta látni a liturgia szolgálatát, mivel azonban a zenei és technikai igényeknek esetleg már nem tudott megfelelni, átépítették. Ilyenkor gyakran megtartották az orgona eredeti házát, szekrényét, de az orgonabelsõt nagyrészt kicserélték az újabb zenei stílus igényei szerint.
Az orgonák építészeti hagyományait évszázadokon keresztül formálta az egyházak helyzetének, történetének változása, az építészet, a képzõművészet és technika állandó fejlõdése. Az orgona külsõ megjelenése függött a különbözõ idõszakok művészetének eszköztárától, a tényleges zenetörténeti korszaktól, annak hangzásideáljától, de meghatározó volt az építtetõ anyagi helyzete is.
/Részlet a Solymosi Ferenc és Czár Attila munkájaként megjelent Magyarország orgonái c. könyvből./
|
Problémás tartalom jelzése
|
