Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. február 18.
Pár szó a teáról
A tea világszerte az egyik legkedveltebb frissítő ital: isszuk hidegben és melegben, reggel és este, frissítőként, nyugtatóként, kisgyermekként és öregemberként. A tea népszerűsége egyre nő. A teázás kialakulásáról több legenda is ismert, története úgy 5000 évvel ezelőtt kezdődött Kínában. Egy elbeszélés szerint i.e. 2700 körül Sen Nong kínai császár egészségügyi szempontokra hivatkozva elrendelte az ivóvíz fogyasztás előtti forralását. Egy alkalommal a szolgái által forralt vízbe belehullott néhány levél, s ezek barnás színűre festették a vizet. A császár megkóstolta a folyadékot, ízét kellemesnek találta és így megszületett a "tea".
A tea kialakulásának japán eredetű legendája szerint i.sz. 500 körül Bódhidharma, a zen buddhizmus megalapítója kilenc évig meditált lótuszülésben. Mielőtt megkezdte volna a meditálást, hogy a fáradtság ne tudja legyőzni, szemhéjait (más elbeszélések szerint szemöldökét, szempilláit) levágta és eldobta. Az eldobott szemhéjakból nőtt ki a teacserje, s a szerzetest ennek leveleit fogyasztva tűz és erő öntötte el. Meghagyta követőinek, hogy a későbbiekben ők is fogyasszanak teát, mert az a mértékletesség, a szellemi frissesség és a vallási cselekedetek biztosítéka. Így alakult ki a teafogyasztás szertartása a zen-buddhista kolostorokban, ahol Bódhidharma képe előtt összegyűltek a szerzetesek s egyetlen csészéből sorban kortyolgatva, fogyasztották a teát.
Indiai szájhagyomány szerint a teacserjét buddhista szerzetesek vitték át Kínába, ahol az szintén őshonos volt, csak az ottaniak nem tudták, mire használható.
Kínában a teakészítés módja egészen az i.e. 8. századig különleges szertartás volt: a tealeveleket meggőzölték, mozsárban összetörték, majd fűszerek hozzáadásával kaláccsá gyúrták, tűz fölött megpirították s végül vékony papírba csavarva szétmorzsolták. A morzsát forrásban lévő vízbe szórták, beleöntöttek egy kanál hideg vizet és hagyták, hogy leülepedjen. Az italt csészékbe töltve tejjel és vöröshagymával ízesítették.
Írásos leletek alapján a tea őshazája valószínűleg Észak-Burma és Délnyugat-Kína határvidéke, Assam területe lehetett, ahol a tea vadon termett. A növényt először Kínában kezdték termeszteni, s onnan terjedt el világszerte. A tea elnevezése szintén Kínából származik, ahol a különböző nyelvjárásokban két neve különböztethető meg: "Csa" és "Ti". Azokban az országokban (Törökország, Oroszország, Japán), ahova Kína északi részéről szállították a teát, ott a Csa szó változatai terjedtek el (Cay, Csaj, Csja). Ahová Kína déli részeiről került a tea (Spanyolország, Hollandia, Franciaország, Anglia), ott a Tea szó változatai honosodtak meg (Té, Tee, Tea).
A tea feldolgozásával és felhasználásával kapcsolatban a 4. századból származó írások már azt bizonyítják, hogy a teát élénkítő, élvezeti italként fogyasztották, a korábbi évszázadokba azonban elsősorban gyógyászati célokra használták. A 9. században arab utazók Kínában megismerkedtek egy "sakh" nevű növénnyel, amely nagyon drága, s amelyet "Tsa" néven le is írtak.
Jasper de Cruz, portugál jezsuita szerzetes volt az első európai, aki egy hittérítő útja során (1560-ban) Kínában megismerkedett a teával. A portugálok a teát eljuttatták Lisszabonba, ahonnan holland kereskedők vitték tovább Franciaországba, Hollandiába és a balti államokba. Európába kerülve a tea ára az aranyéval vetekedett, de amint egyre nagyobb teret hódított, úgy vált egyre inkább hozzáférhetővé a széles tömegek számára is. Kezdetben sokáig nem tudták, mit is kezdjenek a teával. Előfordult, hogy a leveleket kenyérrel fogyasztották, a főzetet, pedig kiöntötték. Arra is akadt példa, hogy a teát hordókba töltötték, s onnan mérték ki, akár a sört vagy a bort.
Angliában a tea nagyon gyorsan kiszorította a kávét, a 19. századra az ország a világ legnagyobb teafogyasztójává vált. Hasonló utat járt be ez a kellemes ital Oroszországban is. A Mongol kán 1638-ban teát küldött ajándékba a cárnak. A kevésre becsült ajándék Moszkvában nagy sikert aratott, a 18. század folyamán teljesen beépült az orosz kultúrába, s az ország hamarosan a világ második legnagyobb teafogyasztójává vált. Amerikába angliai közvetítéssel jutott el a tea a 18. század elején. A 19. században az addig ismert kínai tea mellett megjelent az indiai tea is (Assam). Ez a fajta több koffeint tartalmazott, íze pikánsabb, teltebb volt.
A tea nem csak ízében kellemes ital, hanem élettani hatásai is pozitívak. Gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, természetesen az elkészítés módja nagyban befolyásolja, hogy ezek az anyagok mennyiben fejtik ki hatásukat. Fontos megemlítenünk a teában található polifenolt (főleg a zöld teában találhat nagyobb mennyiségben), amely segíthet a szív- és érrendszeri, valamint a tumoros betegségek megelőzésében és kezelésében. A tea azonban önmagában is kellemes ízű, frissítő ital. "Aki teázik, megfeledkezik a zajos hétköznapok forgatagáról" - tartja egy kínai közmondás; éppen ezért ne feledkezzünk meg néha megpihenni egy-egy csésze tea mellett
|
