Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. június 15.
Labirintusok folytatása
Európában a labirintusrituálék gyakran tánc formájában nyilvánultak meg. Angliában gyeplabirintusok vonalai mentén haladtak a húsvéti és május elsejei tavaszünnepek idején, melyek mindegyike az újjászületés jeles napja volt. Míg a gyeplabirintus rituálék pontos természetét nem ismerjük, addig Skandináviában jól emlékeznek a kő útvesztőkben tartott versenyekre. És e kő útvesztők egyértelműen a tavaszi újjászületéshez, a termékenységhez kötődnek. A tavaszünnepi rituális játékok során a fiatalembereknek be kellett jutniuk a labirintus közepébe, hogy kiszabadítsák fogságából a lányt. Ezeket az útvesztőket néha Jungfraudansereknek, azaz Szűztáncoltatóknak nevezték. A finnországi Sibbo templom 15. századi falfestménye egy útvesztőt ábrázol, közepében egy női alakkal. Ez a motívum, az asszony megmentése egy labirintusszerű erődből, a Földközi-tenger országaiban és Indiában is fellelhető. Ezek után pedig már aligha kétséges, hogy e vidékeken a labirintus közvetlenül összefügg a tavaszi termékenységrítusokkal.
A labirintusokat egyes tájakon szerencsét hozó varázstalizmánként használták. Skandináviában egykor a halászok kő útvesztőn sétáltak végig, a jó időjárás, a gazdag zsákmány és a biztonságos hajózás reményében. Másutt ugyanilyen ábrázolásokkal védekeztek a gonosz szellemek és a farkasok ellen. Az első labirintusok egyikét-másikát talán ugyanezzel az oltalmazó szándékkal vésték például a pecsétekre vagy a háztetők cserepére.
Az üdvözüléshez vezető keresztényi út
A rómaiak a labirintust a görög mítosz illusztrálására használták. A cremonai mozaik közepén a Minótauroszt legyőző Thészeusz látható. Amikor a keresztények átvették a labirintus motívumot, saját vallási előírásaikhoz igazították annak jelentését: az ösvény az üdvözüléshez vezető út lett. Algériában, az orleansville-i templom - ma algíri katedrális - kövezetén található a talán legkorábbi keresztény útvesztő. A 4. században keletkezett labirintus közepén a SANCTA ECLESIA (Szent Egyház) szavak állnak, s ismétlődnek egy nagy, négyzet alakú mintában. Más templomi labirintusábrázolásokon is szerepel ez a kicsi, de nyomatékos véset, mint pl. az olaszországi Lucca katedrálisának oszlopán, a chartres-i katedrális jó néhány labirintusán.
Az angol templomok szintén őriznek említésre méltó útvesztőket. Cornwallban a Lewannick templom normann szenteltvíztartójába geometrikus mintákat, köztük spirálisokat és egyszerű labirintusokat véstek, a bristoli St. Mary Redcliffe templom tetejének kis domborulatán pedig 15. századi útvesztő van. A cambridgeshire-i Bourn templom és az elvi katedrális kövezetén is találtak labirintust.
Gyep-, sövény- és kőlabirintusok
Az angol gyeplabirintusok neve sok fejtörést okoz: Mizmaze, Julián (Julius Caesar) lugasa, Trója városa vagy Pásztorverseny. Az egykor széles körben elterjedt gyeplabirintusokból mára csak kevés maradt; mivel évekig nem gondozták, jó néhány elgyomosodott. Dániában és Németországban is van néhány, bár nem olyan sok, mint Angliában, ahol ismerték a gyeplabirintusokat, minden bizonnyal fontos szerepet töltöttek be a helyi közösség életében, különösen a tavaszi ünnepségeken.
Skandinávia kő útvesztőkben bővelkedik. A legismertebb példa talán a Trojeborg (Trójai vár) Visby közelében, a Balti-tengerben lévő svéd Gotland-szigeten. Gyakran kisebb kavicsokból vagy nagy, gömbölyű kövekből alakították ki a tenger mellett, ahol a halászok használták őket a varázsrituálék során. Nehéz meghatározni e kő útvesztők keletkezési idejét származhatnak a 18. vagy a 19. századból, de némelyik akár több száz éves is lehet. Feltételezhetően még régebbiek azok a labirintusok, melyeket Svédország szívében, a történelem előtti időkből származó temetkezési helyek közelében találtak.
A 16. században, amikor nagy divat lett a gyógynövény termesztés, valamint a rafinált mintát követő virágágyások, díszcserjék telepítése, népszerűvé vált a sövénylabirintus. A kerti útvesztő meghonosodott egész Európában, sőt távolabbi vidékeken is. Noha bonyolultságuk miatt lenyűgözőek, nyilvánvalóan semmi közük az ősi labirintusokhoz. Leginkább abban különböznek, hogy nincs spirituális jelentésük. Eltérnek a zsákutcák számában és abban is, hogy a középpontba vezető út sokkal könnyebben megtalálható és bejárható. Ennek ellenére egy jól megtervezett sövénylabirintus, a maga szűk ösvényeivel, magas, sűrű, gondozott bokraival hátborzongató élményt nyújthat a benne elővigyázatlanságból eltévedő utazónak. Nagy-Britannia legrégebbi sövénylabirintusát 1690-ben telepítették, feltehetőleg egy korábbi útvesztő helyére, s bár más sövénylabirintusokhoz képest kicsi, ösvényeinek hossza elérí a 0,8 km-t. A sövénylabirintusok mindmáig megőrizték varázsukat. Az angliai Longleat House tiszafa útvesztője, mely 6 185 m2, területével a világ legnagyobb sövénylabirintusa.
vége
|
