Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. október 31.
A csimpánzokra nem jellemző a segítőkészség
A fogságban tartott csimpánzok akkor sem segítenek egymásnak a társas csoportukban, ha ez semmilyen kényelmetlenséggel vagy hátránnyal nem jár – állítja a Nature folyóiratban nemrég megjelent viselkedési tanulmány.
Az emberek közt gyakori a segítőkészség, még akkor is, ha a segítő saját érdekeivel ellentétes lehet, ha segít a másiknak. A csimpánzok között több, emberre jellemző tulajdonságot kimutattak már, az eszközhasználatot és a kezdetleges nyelvhasználatot is, de ez a tanulmány azt sugallja, hogy az önzetlenség nem tartozik ezek közé.
A fogságban lévő csimpánzokban valószínűleg gyengébb a szociális késztetés.
A tanulmány – amelyet a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem kutatója vezetett – arra keresett bizonyítékot, hogy a csimpánzok (Pan troglodytes) segítenek-e a csoportjuk más tagjainak.
Silk és munkatársai olyan berendezést adtak a fogságban élő csimpánzoknak, amely lehetővé tette, hogy élelemhez jussanak, ha két kötél közül meghúzták az egyiket. Az egyik kötelet választva a csimpánz valamilyen ínyencfalatot húzhatott oda magához. Amennyiben a másikat választotta, akkor ugyanazt a jutalmat megkapta, de a szomszédos ketrecben élő másik csimpánz is kapott ennivalót.
Mivel az irányító csimpánz mindenképpen megkapta az élelemjutalmat, attól függetlenül, hogy melyik kötelet választotta, azt gondolhatnánk, valamilyen együttérzést mutatott, és azt a zsinórt választotta, amelyik a társát is élelemhez juttatta. De a 29 vizsgált csimpánz semmivel sem választotta gyakrabban a gavallér lehetőséget, mint az önzőt. Ez azt mutatja, hogy a majmok egyáltalán nem éreznek késztetést arra, hogy segítsenek a többieknek.
Az eredmény meglepő volt, mert a csimpánzok már 15 éve ugyanabban a csoportban éltek együtt. Nem voltak rokonok, de joggal feltételezhették, hogy szoros kapcsolatban állnak egymással.
A táplálékmegosztást kimutatták vadon élő csimpánzok csoportjaiban, egyes kutatók úgy vélik, hogy az eredmények a természetellenes helyzetnek vagy a viselkedés fogságban bekövetkezett megváltozásának köszönhetők.
Megismétlik a kísérleteket rokon csimpánzokkal, hogy kiderítsék, a családtagok hajlamosabbak-e egymás megsegítésére.
A csimpánzok „beszélgetnek” ebéd közben?
A skóciai Edinburgh állatkertjében tartott csimpánzok morgásokból álló kezdetleges nyelvet használnak, hogy beszélgessenek egymással az élelemről, állítják a skóciai St. Andrews Egyetem főemlőskutatói. A csimpánzok magas visongásokkal vagy mély morranásokkal társalognak egymással a ketrecükben talált ennivalóról, mondják a szakértők.
A tudósok szerint a fölfedezés az emberi beszéd kialakulásának jobb megértéséhez vezethet. Az ember legközelebbi genetikai rokonai ugyanis a nagy emberszabású majmok: a gorillák, a csimpánzok és az orangutánok.
Korábbi tanulmányok szerint az egyéb majmok hangokkal kommunikálnak a környezetük eseményeiről, a nagy emberszabású majmok viszont inkább kézjeleket használnak. Az új csimpánztanulmány azonban az első bizonyítéka lehet annak, hogy a nagy emberszabásúak hanggal kommunikálnak.
Az edinburgh-i állatkert csimpánzai magas, mormogó hangokat adnak ki, amikor kenyeret találnak – úgy tűnik, ez az egyik kedvenc táplálékuk –, de mély dörmögésekkel reagálnak, amikor almára bukkannak, amelyet nem szeretnek túlzottan, írják a tanulmány szerzői.
Megfigyelték a különféle típusú morgásokat, a kutatók nekiláttak, hogy kiderítsék, vajon a morgásokat halló többi csimpánz is ugyanúgy értelmezi-e azokat, ahogy a tudósok („kenyér” és „alma”). A kutatók azt tapasztalták, hogy a hallgatózó csimpánzok minden jel szerint megértik a dörmögések jelentését.
A tudósok fölvették a csimpánzhangokat, és visszajátszották egy ketrecben lévő csimpánznak. Amikor a csimpánz a „kenyér” morgást hallotta, az állat arra a helyre nézett a ketrecben, ahol általában a kenyér szokott lenni. Amikor az „alma” hangot játszották le, a csimpánz célirányosan almát keresett.
„Ez azt mutatja, hogy egyszerűen egymás hangját hallgatva, a csimpánzok képesek kikövetkeztetni, milyen táplálékot talált a hangot kiadó állat” – mondja Katie Slocombe kutató.
„Még nem tudjuk, mennyire specifikusak ezek a hangok, azaz vajon konkrétan a kenyérre és az almára vonatkoznak-e, vagy csupán a nagyon kedvelt táplálékot (amilyen a kenyér), illetve a kevéssé kedvelt élelmet (amilyen az alma) jelölik” – mondja Slocombe.
A tanulmány társzerzője, Zuberbuhler úgy véli, hogy a morgásoknak társas funkciójuk van, mivel a csimpánzok szinte sosem adnak ki hangokat, amikor egyedül esznek. A dörmögések étkezéshez hívások lehetnek, mondja Zuberbuhler. „A csimpánzok tényleg kellemetlennek érezhetik, ha a többiek nélkül esznek.”
Coxnak más a tapasztalata. „Nem igazán értek egyet azzal, hogy a csimpánzok nem morognak, amikor egyedül vannak. Kölyökkorukban lelkesen visonganak, ha kínáljun őket, lehet, hogy csak azért, mert a szüleiknek tartanak bennünket.”
Mindenesetre a kutatókra még sok tisztázni való vár a csimpánzok „beszédével” kapcsolatban.
|
