Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
Honnan ered???
Hova dob az, aki sutba dob?
Sutba dobni valamit annyit tesz, mint egy használhatatlanná, szükségtelenné vált vagy annak vélt dolgot félredobni, mellőzni.
A tájnyelv sutnak nevezi a kemence és a fal közötti keskeny kis rést, a kemencezugot. A sut megnevezést egyebek közt alkalmanként használják még a kemencepadka, kandallósarok, kuckó, zug, zugoly, szöglet, sarok és rejtekhely szavak szinonimájaként is (Magyar Szókincstár, Tinta Könyvkiadó, 2001).
A sut szavunk a régi bajor-osztrák schutt (sánc, bányaakna, vakakna) átvétele. A szólás szempontjából az a lényeges, hogy amit a sutba dobnak, az eltűnik szem elől, és nem egykönnyen kerül elő később. Hiszen a rejtett ficakba csak ritkán néz be az ember, az oda hajított dolog – a szó szoros és átvitt értelmében is – kiesik a későbbiekben a látókörünkből.
A 'titokban, lopva' jelentésű suttyomban szavunk a sut régebbi, sutton alakjából keletkezett.
Miért gombolkoznak eltérően a nők és a férfiak?
A férfiak ruházata jobbról balra, míg a nőké balról jobbra gombolódik. Vajon honnan ered ez? Erre a kérdésre is több válaszlehetőség létezik, és a kialakulás valódi eredetét valószínűleg sohasem fogjuk pontosan megismerni. Tekintsük át az eltérő gombolkozás leggyakrabban leírt lehetőségeit!
Az egyik – és talán legvalószerűbb – magyarázat szerint az ellentétes gombolás hagyománya a viktoriánus korban alakult ki. Oka pedig az volt, hogy az előkelő hölgyeket szolgálóik, komornáik öltöztették, akik asszonyukkal szembe állva segítettek. A komornáknak sokkal inkább kézre állt a balról jobbra gombolódó ruha, ilyenkor ugyanis jobb kezükbe vették a gombot, és azt bújtatták át a jobb kezük felé eső gomblyukon. A nemes urak is tartottak szolgákat, inast, komornyikot, azonban ruháikat jellemzően ők maguk gombolták be, így a jobbról balra gombolás volt nekik kedvezőbb.
Egy másik magyarázat a XIX. század lovaglási szokásait említi. A nők egészen a XX. század kezdetéig oldalnyerget használtak a lovagláshoz, mégpedig úgy, hogy testük a ló bal oldala felé fordult, lábaik ezen az oldalon lógtak le. A magyarázat szerint ügetés és vágta közben a jobbról balra gombolódó blúz alá befújt volna a szél, és ezért alakult ki nőknél a fordított gombolás.
A következő lehetőség, hogy az egész a véletlen következménye. Amikor megindult a ruházati cikkek tömegtermelése, az egyes ruhaipari cégek megkezdték női- és férfikollekcióik tervezését és gyártását. Az egyik cég piacra dobott egy balról jobbra gombolódó női kollekciót, a másik cég egy jobbról balra gombolódó férfikollekciót, ezek sikeressé váltak, és az eltérő gombolás megmaradt a köztudatban, mint öltözködési előírás.
Végezetül létezik egy olyan teória is, mely szerint a XIX.-XX. századi romantikus festészet felelős a szokás kialakulásáért. Eszerint a festők oly módon érzékeltették a megörökített párok összetartozását, hogy még ruházatuk gombolása is egymás felé mutatott, kvázi tükörképei lettek egymásnak.
Honnan ered a slendrián szavunk?
A slendrián szavunk jelentése: felületes, hanyag, összecsapott, elsietett, nem törődöm (munka/ember), illetve egy másik jelentésében slampos, pongyola, ápolatlan, lompos (személy).
A szó a német der Schlendrian (nemtörődöm, rendetlen ember) főnév átvétele.
A német főnév a schleudern igére vezethető vissza. Ennek jelentése többek között: elkótyavetyél (Schleuderpreis: értéken aluli ár, dömping ár, Schleuderware: leértékelt áru), illetve egyes nyelvjárásokban felületesen dolgozik jelentéssel is bír.
Érdekesség, hogy ugyancsak német eredetű a hasonló jelentésű slampos (Schlamperei: lomposság, rendetlenség, felületesség; schlampig: lompos, gondatlan) szavunk is.
Honnan ered az „isten neki, fakereszt” szólás?
„Állandóan az bujkál bennem, hogy ez a középkori inkvizícióhoz, vagy hasonló fórumhoz kapcsolható, amelynél megkérdezik a delikvenst, hogy hol lakik szerinte az Úristen. A válasz pedig a keresztben. Van-e ismert magyarázata a mondásnak?”
Az inkvizíciós magyarázat nagyon izgalmasan hangzik, de sajnos a szólás eredetéhez nincs köze. Inkább akkor állná meg a helyét, ha nem volna vessző a mondat két része között.
Szólás- és közmondásügyekben O. Nagy Gáborhoz érdemes fordulni, ő Mi fán terem? című könyvében számos kérdésre választ ad. Az alábbiakban az e könyvből megtudottakat idézem.
Isten neki, fakereszt – a szólással azt kívánjuk kifejezni, hogy nekünk mindegy, nem bánunk semmit, legyen úgy, ahogy lennie kell, ráállunk a dologra. Az isten neki rész abból rövidült, hogy isten legyen irgalmas vagy kegyelmes neki – mármint annak, aminek nekilátunk, mert most már aztán valóban nekilátunk.
A fakereszt pedig szintén a végérvényességet erősíti meg, hiszen arra utal, hogy az adott téren éppoly véglegesen elszántuk magunkat, mint amilyen véglegesen annak az embernek befejeződött az élete, akinek már fakereszt áll a sírján.
Bíró Zsuzsa
|
