Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. augusztus 9.
Mi is az a szerepjáték?
by Shackallor
A szerepjátékról
"Egyszer én, Csuang Csu, azt álmodtam, hogy pillangó voltam, pillangó, mely összevissza szálldogált, boldog örömben. Nem tudtam semmit Csuang Csuról. Hirtelen azonban felébredtem s megint én magam voltam én, az igazi Csuang Csu. Mármost nem tudom, hogy előbb Csuang Csu álmodta-e azt, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodja most azt, hogy ő Csuang Csu. Pedig Csuang Csu és egy pillangó közt mégis csak van különbség. Így változnak a dolgok."
A kínai filozófus – esetleg pillangó – szavai kitűnően adják vissza a szerepjáték alapvetését – még ha eredetileg nem is ennek kapcsán fogalmazta meg őket a bölcs.
Az emberi fantázia az álmok, a vágyak, a képzelet birodalma, tudatunk azon régiója, amelynek – sajnos – nem sok hely jut korunk racionális világában. Hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani, mondván, semmi gyakorlati haszna, időfecsérlés csupán, amely csak elvonja az ember figyelmét a fontosabb dolgokról, megakadályozza, hogy két lábbal álljon a valóság talaján.
Képzeletünk azonban igencsak termékeny, bármennyire is tiltakozunk ellene. Sőt! Minél jobban hadakozunk, annál inkább erőre kap, annál inkább feszélyezi énünk racionális felét. Leginkább azonban az irodalom terén tett kalandozásunk során kerül előtérbe. Biztosan mindegyikünk emlékezetében elevenen élnek még legkedvesebb irodalmi élményeink - legyen szó akár regényről, színházi előadásról, filmről, netalán az irodalom más megnyilvánulásairól. A legtöbben talán még arra is emlékszünk, milyen érzés volt azonosulni kedvenc hőseinkkel. Szinte vágytunk a főhős bőrébe bújni…
A hősökkel való azonosulás azonban mindig is bizonyos határok közé szorult, gátakat szabtak neki a mű keretei, az író akarata képzelete. Hiába szerettünk volna másként cselekedni, mint azt a főhős tette, sajnos nem lehetett, kötött bennünket az írott szó – akárhogyan forgattuk a könyvet, a következő oldal mindig az írót igazolta.
Persze a történet végére általában a jó győzedelmeskedik, mégis csodás érzés belegondolni, miképp cselekedtünk volna mi a főhős helyében. Amikor így teszünk lényegében már a szerepjátékkal kacérkodunk.
De mi is az a szerepjáték? Nehéz erre pontos választ adni. Nem mintha valami megfoghatatlan, átláthatatlan metafizikai jelenségről lenne szó. Korántsem. A szerepjáték könnyed szórakozás, a játék egy formája, és mint ilyen, nem is szabad, hogy ijesztően távolinak hasson. Nem, a szerepjáték leírásának nehézsége nem ebbe rejlik, sokkal inkább magának a szerepjátéknak a változatosságában, sokszínűségében. Ahány játékos, annyiféleképp értelmezi, játssza, éli meg a szerepjátékot, és ezek mindegyik formája egyformán megállja a helyét.
A szerepjáték voltaképp nem más, mint élő, lélegző, érző regény. Ezt a regényt azonban nem egy ember írja, olyan történet, amely a résztvevők közreműködésének eredményeképp lát napvilágot. Egyikük – a Kalandmester – vezényletével teremtik meg az eposzt, amelynek főszereplői a többi játékos által megformált és irányított hősök. A cselekmény folyását, hangulatát, a történet elképzelt világát , a miliőt a Kalandmester határozza meg, a játékosoknak mégis van szavuk a dologban, hiszen ők azok, akik eldönthetik, miképp cselekedjenek a regény főhősei – az általuk megszemélyesített héroszok.
Hogy ki és miért játszik szerepjátékokat? Ezernyien ezernyi okból. Van, aki a kalandot keresi, van, aki az érzelmeket, ki rejtélyt, ki a rejtvényeket, van, aki itt éli ki vágyait, ki a tudást kutatja, és ki a hitet, van, aki más szeretne lenni, és van, aki csak önmaga.
Játék, kaland, rejtély, szórakozás, regény, harc, dráma, izgalom, hit, barátság.
A szerepjáték mindez.
És még ennél is több.
Ez maga a pillangó édes álma.
(a Novák Csanád féle írás rövidített verziója)
http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=6 hhhh
|
