Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. február 10.
A muzikális neandervölgyi
Egy új elmélet szerint a neandervölgyi ember nem primitív ősember volt, hanem olyan kifinomult érzékekkel és hallással rendelkező lény, aki igen gyakran énekbe foglalta mondanivalóját. A teória szerint a neandervölgyieknek viszonylag erős, ám magas és kifejezetten nőies hangjuk volt, mellyel sokszor elvont dolgokat fogalmaztak meg.
Tudósok az utóbbi időben kétségkívül komoly eredményeket értek el annak kimutatásában, hogy az emberi nyelv kialakulásának feltehető kezdeteit megállapítsák. A tavalyi évben többek között az Ignatio Martinez vezette spanyol kutatócsoport a neandervölgyivel egyidős spanyol leletek, és különböző fizikai modellek segítségével azt állapította meg, hogy a különféle majomfajtáktól eltérően az emberfélék már kb. 350 ezer évvel ezelőtt is igen kifinomult hallószervekkel rendelkeztek.
Ez azt jelentette, hogy a neandervölgyiek hangjelzések révén képesek voltak igen bonyolult tudattartalmakat is a másik tudtára jutatni, ami tulajdonképpen egy ősi és igen fejlett nyelv meglétét tételezné fel. Egy brit kutató legújabb kutatásai alapján már egyenesen azt feltételezi, hogy a neandervölgyi hangja erőteljes, magas és nőies volt.
Énekel, dúdol – így kommunikál
A University College London professzora a gége alapos tanulmányozását követően arra a következtetésre jutott, hogy a neandervölgyi kifejezetten muzikális lélek lehetett. Stephen Mithen szerint nem egy majommódra makogó és üvöltöző, durva és értetlen lény volt a neandervölgyi, hanem olyan érzékeny emberfajta, amelyik éneklés, dúdolás és igen bonyolult hanglejtések révén közölte a másikkal mondanivalóját.
Dallamosnak mondható nyelvrendszerének segítségével Mithen szerint „igen komplex gondolatok továbbadására is képes volt, sőt az sem zárható ki, hogy bizonyos spirituális beállítottságát is közösségivé tudta tenni a hanglejtések változatossága révén. Az anatómiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a hangszínnek és a hangmagasságnak, valamint a dallamos dúdolásnak és éneklésnek igen komoly szerepe volt a kommunikációban” – nyilatkozta Mithen a SpiegelOnline-nak.
Mithen, aki a következő félévben előadást tart mostani vizsgálódásaiból a University College London-ban, nyáron egy könyvet kíván megjelentetni a témában, Az éneklő neandervölgyi címmel. Hogy a neandervölgyi kifejezetten muzikális lehetett, arra azonban egyéb, nemrégiben magtalált leletek is utalnak.
35 ezer éves furulya mamutagyarból
December közepén a tübingeni egyetem kutatói is roppant értékes leletre bukknatak a Sváb-Alb hegységrendszer egyik barlangjában: egy olyan mamutagyarból készült furulyát találtak meg, mely a feltételezések szerint legalább 35 ezer éves. Ha ez igaz, úgy egyáltalán nem kizárható, hogy a neandervölgyi ősember nemcsak kiváló zenei érzékkel bírt, hanem hangszereket is gyártott.
Korábban már találtak hasonló korú csontból készült furulyákat, ám azok díszessége és megmunkáltsága jócskán elmaradt a december közepén megtalált hatalmas furulyáétól. Kutatók arra is rámutattak, hogy a három megtalált furulya nemcsak a zenélés komplikált műveletének elsajátítására utal, hanem arra is, hogy a furulyák készítői a használati tárgy funkcionális jellege mellett nagy hangsúly fektettek a finom megmunkálásra is. A hasznosság mellett így már a neandervölgyieknél megjelent a szépérzék, melyben sokan a művészetek csíráit vélik felfedezni.
„A kultúra és a művészet kezdeteit 35 ezer évvel ezelőtt kell keresnünk” – nyilatkozta szintén a SpiegelOnline-nak Nicholas Conrad, a tübingeni kutatócsoport vezetője. Az archeológus is felhívta a figyelmet arra, hogy az igen keménynek számító mamutagyar helyett másféle agyarat is választhatott volna a hangszer készítője, ám minden valószínűség szerint tudatosan tartott ki a nagy értékű csont mellett.
„Olyan ez mintha egy Toyotát és egy Rolls Royce-t állítanánk egymás mellé” – mondta Conrad. A furulya elkészítőjének előbb félbe kellett vágnia a hatalmas csontot, kivájnia azt, majd pedig aprólékos munkával tökéletes módon újból összeragasztania. Mindez igen bonyolult és precíz munkát követelt egy olyan korban, amikor senki nem ismerte még a modern fúrógépek elődjeit sem.
Valóban a mi őseink kultúrája volt ez?
A magaskultúra gyökereit úgy tűnik, tehát megtalálták, a kérdés ezután csak az, hogy valóban a ma élő ember elődei találták-e fel mindezeket, hiszen sokan vitatják, hogy a mai ember elődje között lenne a neandervölgyi is. Szerintük ugyanis a neandervölgyi ősember csak egy olyan mellékágát képezi az evolúciónak, mely kb. 130 ezer évvel ezelőtt jelent meg, majd pedig kb. 35 ezer évvel ezelőtt halt ki Európában. A kihalás okai között említik, hogy a mai emberek valódi elődei Afrikából és délkelet felől érkezve elárasztották Európát, majd pedig egyszerűen gyorsabb szaporulata és hosszabb élettartama miatt kiszorította a neandervölgyi ősembert, amely így 35 ezer évvel ezelőtt teljesen ki is halt.
Forrás: http://www.geographic.hu/index.php#online
|
