Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2007-06-23
Szent Iván-nap
Szent Iván a nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja Európa távoli vidékein és hazánkban is. Az ünnep jellege sok európai országban kettős arculatú: szerencsehozó s egyúttal baljóslatú.
A tűz tisztító, gonosz-űző erejébe vetett hit az alapja a Szent Iván-napi tűzugrás hazánkban délszláv közvetítéssel elterjedt szokásának is. Az ekkor gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen, elősegíti a jó termést. A szertartásos tűzgyújtásnak egészség- és szerelemvarázsló célzata is volt.
A Szent Iván-napi hagyomány a magyar nyelvterület északi és déli peremvidékén maradt élő legtovább. A korai írásos források már a 15. századtól szólnak a szokásról. A helyi adatok szerint a tüzet táplálhatta zsúpszalma, rőzse, kidöntött májusfa, gaz de akár szemét is. Egyes falvakban (pl. Kolon, Drégelypalánk) a tűzrevalót lányok gyűjtötték össze és ők is gyújtották meg. A csallóközi leírások szerint a tűzrevaló összeszedése a legények feladata volt. Előző este végigmentek kocsival a falun. A házakhoz bekiabáltak. "Rőzsét, rőzsét, adjanak rőzsét! Ha nem adnak rőzsét, elvisszük a tőkét!"
A tüzet gyakran szabályos négyszög alakúra rakták. A szertartásos meggyújtás részeként egy lány háromszor körbejárta, vízzel meghintette, a máglya tetejére tették az előző évi aratókoszorút végül egy legény háromszor körülfutotta fáklyával, majd meggyújtotta. A lángoló tüzet pajkos és párosító szövegek kiabálása közben átugrálták. A szokás lényeges eleme a szerelemvarázslás. Erre utaló elemeket találhatunk a Szent Iván-napi rítusénekekben is. Gyakran azért hosszúak ezek a szövegek mert a falu összes fiatalját kiénekelték benne.
Természetesen a szerelmi varázslás mellett más hiedelmek is fennmaradtak különböző falvakból a tűzgyújtáshoz kapcsolódva. A néphit szerint a gaz elégetése után az idei termés jobb lesz, vagy a jégveréstől védi a határt a tűz füstje. A Szent Iván-napi tűznek egészségvarázsló jellege is volt. A tűz átugrása is ilyen értelmezést kaphatott, illetve a felette füstölt különféle növények is ezáltal nyertek gyógyító erőt. A daganatokat megfüstölt virágzó bodzaággal gyógyították vagy fodormentát és tisztesfüvet füstöltek mellfájás ellen. Aki a tűzbe aszalt körtét vagy almát dobott megóvta magát a betegségektől.
Egyes falvakban Szent Iván napjához gyümölcsevési tilalom kötődött. Úgy tartották aki ezen a napon gyümölcsöt eszik annak baj éri a kisgyerekét.
Európa szerte ehez a naphoz csatlakozik a Múzeumok Éjszakája elnevezésű program:
Kedves Olvasó!
Nemrég ment a mozikban egy film - talán Ön is látta - amely arról szólt, hogy egy múzeumban éjszakánként megelevenednek a kiállított tárgyak. Hatalmas tirannoszaurusz csontváz szaladgált a folyosón, korhű uniformisba öltözött lovas katonák vágtáztak el a jegypénztár előtt, minden nyüzsgött, élt és mozgott. Bár én csak néhány percet láttam belőle, rögtön a Múzeumok Éjszakája jutott az eszembe. Az élet ebben az esetben jócskán megelőzte a filmesek agyszüleményét, hiszen Európában már hosszú évek óta, nálunk ötödik esztendeje kelnek életre a múzeumok egy évben egyszer, egy különleges éjszaka erejéig.
Bevallom, a kezdetekkor magam sem gondoltam, hogy ez az éjjeli kaland ennyi ember fantáziáját mozgatja majd meg. Tavaly már több mint kétszázezren tódultak a kivilágított budapesti és vidéki múzeumokba, és ez várhatóan idén sem lesz másként, most is országszerte közel száznegyven intézmény tárja ki kapuit a látogatók előtt. Az emberek rájöttek, hogy a kultúra és egy kellemes nyáresti családi program nem egymástól elkülönített fogalmak, hanem nagyon is összeköthetők. Hiszen ki ne kóstolná meg szívesen Salamon Király és Medici Katalin kedvenc fagylaltját, ki ne bolyongana a szerelmesek labirintusában a Budai Vár mélyén, ki ne gyönyörködne az éjszaka közepén az Esterházy család kincseiben, vagy ki ne sétálna be örömmel a Magyar Nemzeti Bankba - szintén éjjel, teljesen legálisan? Ennek a programsorozatnak - ahogy az utóbbi évek összes múzeumi fejlesztésének - egy célja van: hogy kultúránk, történelmünk kincseit "kihozzuk" a hideg üvegvitrinek mögül, hogy a múlt tárgyai a jelen élményeivé váljanak, szólítsanak meg bennünket, okozzanak nekünk örömet, nap mint nap. Az emlékezésnek, az értékőrzésnek csak így van igazán értelme.
Az év legrövidebb éjszakája Szent Iván napján, vasárnap lesz. A legvarázslatosabb viszont egy nappal előtte, június 23-án, szombaton. Higgyék el nekem, vétek lenne kihagyni...
Dr. Hiller István
oktatási és kulturális miniszter
2007. június 23.
http://www.muzeumokejszakaja.hu/me.php
|
