Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. április 11.
Édenkert
Egy földi paradicsom létezésében, ahol minden tökéletes, a kezdetektől fogva hitt az emberiség. Bár pontos helyét valószínűleg soha nem ismerjük meg, az Édenkert számtalan művészi alkotást ihletett (pl. Jan Bruegel, H. Bosch, stb.)
ATeremtés könyvének az a része, amely elbeszéli Ádám és Éva teremtését, bűnbeesését és kiűzetését a földi paradicsomból, a zsidó és keresztény hitvilágban is központi szerepet játszik. Az Édenkert legendája évszázadok óta seregnyi művész és író képzeletét ejtette rabul.
A világ leghíresebb kertje idilli volt, jól öntözött, és bővelkedett élelemben. Ádámnak és Évának "mindenféle mezei vadak és mindenféle égi madarak" nyújtottak társaságot. A fák hűs árnyat adtak. Pezsgő vizű folyó kígyózott át a kerten, és amint kiért, négy ágra, a Pisonra, a Gilonra, a Tigrisre és az Eufráteszre, szakadt. Ennyi szerepel az Írásban. Minden más, a kert alakja, mérete és helye, feltételezések tárgya maradt. Az egyetlen fa, amelynek jelenlétére némi bizonyossággal következtetni lehet, a fügefa volt, bár később a datolyapálmát azonosították az élet, és a banánt a jó és a rossz tudásának fájával.
A kertet általában zártnak képzelték, bár lehet, hogy ez a paradiszosz szónak, az Édenkert görög fordításának köszönhető, amely "körbezárt földdarab"-ot jelent. Ezekből a hiányos "adatokból" állították össze a költők és festők, történetírók és hittudósok az Éden képét, gyakran a földi paradicsomról szóló más regékből is merítve.
Az ilyen, paradicsomról szóló legrégebbi elbeszélés alighanem az i. e. II. évezredből származik. A sumer Dilmun, amely ott feküdt, ahol a nap kel fel, az istenek lakhelye volt, olyan hely, ahol nem ismerték a bánatot, a betegséget és az öregséget, és ahol "nem hallatszott hollókárogás". Még pontosabb utalás található egy varázslatos kertre (noha ez jobban hasonlít az Ezékiel könyvében leírt "Isten kertjére", mint a Teremtés könyvének Édenjére) a sumer Gilgames-eposzban, amelynek hőse, Gilgames utazást tett a hegytetőn levő "istenek kertjébe", ahol a bokrok drágakövektől csillogtak, kalcedon-gyümölcsöt hoztak és lazurit-levelet hajtottak.
A paradicsom nem bibliai leírásai, amelyek leginkább befolyásolták a későbbi keresztény ábrándképeket, a klasszikus költőktől származtak. Az i. e. VIII. században Homérosz, a görög epikus költő írt egy világ végén található helyről, amelyet Elíziumnak nevezett, ahol nincs hó, nem süvítenek viharos szelek, csak lágy, frissítő szellő fújdogál. Homérosz kortársa, Hésziodosz ezzel szemben nem magára a helyre, hanem az idilli létre helyezte a hangsúlyt, felidézve egy letűnt aranykort, amikor az emberek békében éltek, és - akárcsak Ádám és Éva a bűnbeesés előtt - soha nem öregedtek meg, csak éltek gond nélkül a föld gyümölcseinek bőkezű adományain…
Folyt köv holnap
Forrás: http://www.freeweb.hu/beluard/
|
