Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. június 23.
Magyar tájak és népszokások Szent Ivánkor
Régi pogánykori ünnepünk, aminek regényes, romantikus leírását olvashatjuk Jókai Mór Bálványosvár c. regényben.
Vidékenként más-más hagyományok élnek, de majdnem mindenütt kapcsolatban vannak az ősi termékenység-varázsló, rontásűző s mindenekelőtt szerelemvarázsló babonáinkkal.
Ezt a nyári ünnepet dolgozza fel Shakespeare is a Szentivánéji álom c. művében.
Karcagon és Kéthelyen a Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy.
Abaúj-Tolna megyében a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony felhajította a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak.
A néphit szerint Szent Iván előestéjén virágzik a páfrány. Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, azután elhervad és elenyészik. Aki keresve-keresetlen mégis rálel, érteni fogja az állatok nyelvét és meglátja a földbe rejtett kincseket. A dunántúli Somló vidékén úgy tudják, hogy a boszorkányok a páfrány virágának köszönhetik mágikus erejüket és tudásukat.
A szatmári Sárközben azt is tudni vélték, hogy aki megszerzi a páfrány virágát, nem csak az állatok, hanem a füvek és a fák beszédét is megérti.
Baranya megyében a sült almából néhányat a temetőben a sírhalmokra tettek. Szokás volt mezei virágokból, füvekből koszorút kötni, s ezt a ház elejére akasztani, tűzvész ellen.
A csíki székelyeknél az angyalozás szokása járta. A faluban a házak elé lombokból sátrat emeltek, abban imádkoztak. A falubéli kislányok csoportosan jártak házról-házra, köszöntő énekeket mondtak, a háziaktól pedig süteményt, néhány fillért kaptak cserébe.
Szeged környékén például tűzbe dobott, majd onnan kipiszkált almát fogyasztottak a torok- és hasfájás elmulasztására vagy megelőzésére.
Szent Iván éjszakáján a közösség nagy máglyáját Zobor vidéken négyszögre rakták, és e rítustűznek megvolt a sajátos ülésrendje is. Hogy pontosan milyen, azt nem tudjuk, de gyanúm szerint ez megegyezett az asztal és a templom ülésrendjével. E szerint az öregemberek dél felé, az öregasszonyok velük szemben északnak, a legények keletnek, a lányok pedig nyugatnak telepedtek a tűz köré. Hosszú dalos, táncos rítusa volt az estnek és az éjszakának. A fölkelő Nap a parázs mellett találta az ünneplőket. Amikor lement a Nap, akkor gyújtották meg a tüzet, de volt ahol éjfélkor a búzaszalmából készült tűzkerékkel együtt, amelyet a közeli tóba vagy patakba gurítottak az idő múlandóságát, a nappalok rövidülését jelölve vele... A legények meg a lányok, a jegyben járók párosával ugrottak át az izzó parázs fölött, hogy Isten parázs-ereje szentelje meg őket, tegye áldottá majdani házasságukat, adja nemzetségük bőséges szaporodását. A párlós füvek tűzbe szórásával talán a hajdan volt napfordulati emberáldozatot játszották el: a szűz, a no föláldozását.
Őrségben, az emberáldozatot a kozmikus nagy ünnepeken tették: a téli, nyári napfordulaton, illetve a tavaszi és őszi napéjegyenlőség holdudvarán. Ezek "csökevénye" a nőnek öltözetett kiszebaba, a báb elégetése, vízbe dobása, és a székelység Húsvétot követő "vízbevető-hétfő"-je csakúgy, mint a régi szüreti mulatságok "rabvágása"-i, a választott bűnbak jelképes kivégzése...
Ünnep Mindszentkállán: Mindszentkállán - a Káli medencében - is tartanak Szent Iván éji tűzünnepet tűzugrással és pecsenyesütéssel.
Budapest: A Tündérkertben minden évben rendeznek prázson járást, tűzgyújtást.
Összeállította Tengericsillag [91409 AL]
|
