Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. július 18.
Brit fasisztákat szabadított ki Churchill
Olyan iratok kerültek nyilvánosságra a Brit Nemzeti Archívumból, melyekből kiderül: Churchill a régi angol szabadságjogokra hivatkozva az egyik legismertebb brit fasiszta, az arisztokrata Oswald Mosley internálása ellen lépett fel. Churchillt az aggasztotta, hogy bírósági eljárás és ítélethirdetés nélkül raboskodott Mosley és felesége több évet.
A brit The Daily Telegraph című napilap által ismertetett dokumentumok szerint ugyanis Churchill határozottan elítélte azt, hogy emberek csoportjait azért zárjanak bizonyítási eljárás nélkül, csak a háborús veszélyre hivatkozva börtönbe, mert valamifajta káros eszméket vallanak.
Churchill a „gyanúsak listája” ellen
„Szem előtt kell tartani, hogy ezek a politikai foglyok nem olyan személyek, akiket bármiféle konkrét bűnesettel megvádoltak volna, és emiatt várnák kitűzött tárgyalási napjukat” – írja Churchill már 1940 decemberében Herbert Morrison-nak, saját belügyminiszterének. „Aggodalommal tölt el, hogy olyan ellentmondásos eljárásért vagyok felelős, mely teljességgel ellenkezik ősi angol szabadságjogaink alapvető elveivel” – folytatta a háborús miniszterelnök, hogy aztán egy időre fektesse a konkrét vádak nélkül elzárt brit fasiszták ügyét.
A brit titkosszolgálatok eközben gőzerővel dolgoztak: az MI5 már a háború előtt összeállította azon gyanús személyek listáját, akiket egy esetleges háború kitörését követően azonnal bebörtönöznének a nácikkal való szimpatizálásuk miatt. A listára mintegy 400 főt vettek fel, és 1940 tavaszától kezdve folyamatosan fogták el és internálták a gyanúsnak nyilvánított személyeket. Voltak köztük egyszerű kétkezi munkások, bányászok és fodrászok, ám jelentős részük az arisztokráciából és az értelmiségből került ki. Az így összegyűjtött személyeknek két közös vonásuk volt: szimpatizáltak a fasiszta és a náci eszmékkel, de törvénytelen cselekedetre egyikőjük sem ragadtatta magát.
A brit fasiszták vezetője
Az internáltak között volt Sir Oswald Mosley is, az egyik legismertebb politikai kalandor, aki az első világháború után még a Konzervatív Párt sorait erősítette, hogy a húszas évek végére már a Munkáspárt képviselőjeként üljön a palamentben. 1932-ben aztán megalapította az első fasiszta pártot Nagy-Britanniában (British Union of Fascist). A neves Daily Mail című napilap mellett igen sok arisztokrata támogatta a szintén arisztokrata származású Mosley új mozgalmát, sőt 1933-ban állítólag 50 ezer tagot számlált a brit fasiszta párt. Ennek ellenére komoly politika sikereket sohasem sikerült elérnie.
Mosley egyébként Hitler személyes meghívására részt vett a berlini olimpián, sőt első felesége halála után nem sokkal, 1936-ban a náci főideológus, Joseph Goebbels otthonában házasodott újra a szintén nemes Diana Guiness-sel. Az esküvő díszvendége Hitler volt.
Lobbizás Mosley-ért
A héten nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderül az is, hogy a legkomolyabb lobbizás éppen Mosley szabadon bocsátásáért indult meg 1940-ben, nem sokkal Mosley és felesége letartóztatása után. Levelek áradatát fogadta Churchill, melyekben kezdetben csak a házaspár különválasztásának megszüntetéséért léptek fel az arisztokrácia neves tagjai, később azonban már Mosley egészségi állapotára hivatkozva annak szabadon bocsátását követelték a háború „apró-cseprő” ügyeivel elfoglalt Churchilltől.
A háború alatt megalakult koalíciós kormány munkáspárti miniszterei azonban határozottan ellenezték Mosley szabadlábra helyezését, azzal fenyegetőztek, hogy kilépnek a koalícióból, amennyiben Churchill enged a nyomásnak. Herbert Morrison, Churchill belügyminisztere ráadásul az egyik legkeményebb fasisztagyűlölő hírében állott, így sokáig Churchill is csak a táviratokban és levélváltásokban fejezte ki aggodalmát a bírósági eljárás nélkül elzárt személyek ügyében.
Churchill közbelép
Ezt azonban már közvetlenül miniszterelnökké választását követően, 1940 májusában megtette – legalábbis erre utalnak a most nyilvánosságra hozott levelek és táviratok. A dokumentumok tanúsága szerint többek között Churchill közbenjárására nem sokkal fiuk születése után, a világtól elzártan ugyan, de a házaspár újra egy fedél alatt élhetett. A sanyarú körülmények, melyekről Lord Halifax, Lady Redesdale és Lady Metcalefe számolt be Churchillnek, nemsokára megszűntek, az összeköltöztetett házaspárt pedig a Holloway női börtönének rabjai szolgálták ki.
Háromévnyi raboskodás után aztán Mosley-ék a háború kellős közepén mégis kiszabadultak. Mosley egészségi állapota ténylegesen rosszra fordult, és miközben Churchill éppen Teheránban tárgyalt Roosevelttel és Sztálinnal, a brit miniszterelnök szigorúan titkos címzésű táviratot kapott: „Egészségügyi okokból kifolyólag indokolttá vált Mosley szabadon bocsátása” – írta Churchillnek Morrison, az antifasiszta belügyminiszter. Churchill a tárgyalások szünetében csak annyit írt vissza Morrisonnak: „Határozottan támogatom az intézkedést.”
Pálinkás Károly
forrás: http://www.geographic.huff
|
