Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
Legyőzhető-e a hurrikán?
Egyre több tudós foglakozik azzal a problémával, hogy miként lehetne lecsillapítani vagy eltéríteni a hurrikánokat, mielőtt még elérnék a szárazföldet?
A szakértők fejében már számtalan módszer megfogalmazódott, azonban a kivitelezéshez idő kell, arról nem is szólva, hogy gyakorlatban még senki sem próbálkozott meg vele. Így hát megmaradtunk az elgondolások szintjén, melyek nem mind új keletűek, azonban a Katrina tombolásának köszönhetően egyre nagyobb nyilvánossághoz jutnak.
Elméletek és a valóság
A hurrikánokat a trópusi, meleg vizek táplálják, melyek felett elhalad, ezért az enyhítési stratégiák döntő többségükben a "hajtóanyagtól" való megvonásra összpontosulnak. 2005 áprilisában Mosh Almaro, a Massachusetts Műszaki Intézet (MIT) munkatársa egy olyan tervet vázolt fel, melynek lényege, hogy elvonják az óceán és a légkör energiáját mielőtt a hurrikán megérkezik, ezért vízen lebegő sugárhajtóművek sorával miniatűr ciklonokat gerjesztenének a légkörben, a hurrikán útjában. A kritikusok azonban rámutattak, hogy még egy hatalmas turbinatömb sem biztos, hogy képes lenne elég energiát a légkörbe pumpálni, akárcsak egy kicsi vihar előidézéséhez sem.
Egy másik módszer lehetne, hogy lefedjék az óceánt a hurrikán előtt, amit egy vékony halolajréteggel érnének el, leszigetelve az energiaáramlást. 2002-ben egy hurrikán szakértő, Kerry Emanuel szintén az MIT soraiból, kísérleteket is végzett a technika életképességét illetően, ám arra jutott, hogy az érkező nagy erejű szelek szétszaggatnák ezt az olajréteget, így az nem fejtheti ki hatását.
Volt olyan ötlet is, ami korommal keltett volna viharokat. Ez a kísérlet még 1973-ra nyúlik vissza, amikor William Gray, a Colorado Állami Egyetem hurrikán szakértője azzal az elképzeléssel állt elő, mely szerint a korom által elnyelt többlet energia képes kisebb viharok létrehozására. 1958-ban az Egyesült Államok Haditengerészetének Kutató Laboratóriuma már elvégzett egy kísérletsorozatot korommal keltett felhők megfigyelésére, az eredmények azonban nem voltak meggyőzőek. Az elv az volt, hogy egy hurrikán belsejében képezzenek felhőket, szétrombolva belső szerkezetét, így gyengítve meg a trópusi ciklont.
Káosz-elmélet a meteoeológiában
Emanuel szerint a legjobb ötlet feltehetően az időjárási rendszerek kaotikus tulajdonságainak kiaknázása lehet, amivel elterelhetik a pusztító viharokat a lakott területek irányából, így a hurrikán tovább haladva a szárazföld belseje felé a tápláló víz nélkül fokozatosan elveszti erejét. Ezt a felvetést Ross Hoffman, egy massachusettsi kutató és fejlesztő cég, az Atmospheric and Environmental Research kutatója terjesztette elő. Ötlete az úgynevezett pillangóhatáson alapul, miszerint egy kaotikus rendszerre - esetünkben ez a hurrikán - mért enyhe lökés elegendő lehet, hogy olyan erős hatást gerjesszen, ami letéríti útjáról a vihart.
Ehhez elsősorban a meteorológusok munkáját kell fejleszteni, hogy jobb mérési adatok és modellek álljanak a kutatók rendelkezésére a lökés hatásainak előrejelzéséhez. Emellett természetesen valamivel elő is kell idézni a lökést. Erre többen is az űrben elhelyezett tükrökben látják a megoldást, melyekkel felhevíthetnék a légkört. Utóbbi - ha nem is hangzik túlságosan futurisztikusan - mindenesetre nem úgy néz ki, mint a közeli jövő megvalósuló projektjeinek egyike.
A kitérítés előtt nem csupán technikai, de jogi akadályok is jócskán tornyosulnak, hiszen az elterelt hurrikánnak megvan az a veszélye, hogy ha nem eredeti célját éri el, akkor valahol máshol végez pusztítást, még ha kisebb energiával is. Valahogy úgy, mint amikor a gát átvágásával megmentjük ugyan a saját településünket, a szomszéd azonban víz alá kerül. A tudósoknak a modellezés és az űrbeli szerkezetek kidolgozása mellett tehát még a hatóságokat is meg kell győzniük arról, hogy életképes módszerrel rendelkeznek, ami működik és megfelelően képesek vele irányítani egy hurrikánt.
|
