Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. április 2.
Százmillió magyar szó III
Ez utóbbi talán mert nem "szemtől szembe" használják a beszélők néha már-már bántóan bizalmaskodó...
Az eleinte szokatlannak tetsző szavakat idővel megszokjuk, magunk is használni kezdjük így lesznek belőlük a szókincsünknek a többivel egyenrangú elemei. Szórövidülés eredménye az aksi és az akku. Az első inkább a bizalmas stílus eleme, az utóbbi azonban a "hivatalos" stílusban is megjelent: senki sem nevezi az ideiglenes hűtésre való eszközt jégakkumulátor-nak, azt mindenki jégakku-nak mondja jégaksi-nak azonban még nem hallottam, így leírva még nem láttam. Régi szóalkotási mód az elvonás ma újra divatban van. Ahogyan valaha a kapál igéből lett a kapa főnév vagy a gyárt-ból a gyár, úgy kezdjük ma használni a bérelszámolás-ból rövidült bérelszámol igét, a távirányító-ból elvont távirányít-ot, a gyorsírás-ból lett gyorsír-t. Ezt a szóalkotási módot a két világháború közötti nyelvész elődeink még hevesen elítélték noha volt példa rá már a XIX. században is: képvisel, pártfogol. A szókincsbővülésnek további fontos módja, lehetősége a már eddig több ezer példával szolgáló szóhasadás. Mást jelent a pereg és mást a pörög. Az elsőt a vakolat, a másodikat a búgócsiga "csinálja". A zsemlye lehet párizsis, egy öltönynek azonban csak a párizsias lehet a jelzője. Néha a hasadás csak a többes számban jelenik meg: daru-nak mondjuk a madarat és az építkezések fontos eszközét is, de ha belőlük többről van szó, akkor az egyik okvetlenül darvak, a másik pedig daruk. Végezetül beszélgetésünk tárgyát semmiképpen sem kimerítve, és ha csak az említés erejéig is szólni kell a szókincsgyarapítás-szókincsgyarapodás még két lehetőségéről, módjáról. Az egyik a jelentésbővülés: a lábravaló szót régen a hosszúszárú férfi alsónadrág megnevezésére használták. Ma bizonyos reklámokban női cipőket neveznek így.
Ez jelentésbővülés? Nem arról van szó inkább, hogy egy ruhadarab kiment a divatból és emiatt a neve "felszabadult"?
Azt hiszem, hogy a lábravaló-nak még mindkét jelentése él, hiszen kortársaink egy része még alsóneműként vagy alsóneműként is használja, és e jelentésében meg is érti a szót. A szókincsbővülés még nem említett másik lehetősége a jelentéssűrítés. Ezek olyan összetételek, amelyeket a nyelvészek nemrég még "szintaktikailag pontosan nem elemezhetőnek" tartottak. Ma inkább azt mondjuk róluk: olyan összetett szavak, amelyeket hagyományos módon nem lehet elemezni. A háztető szóról rögvest kiderül hogy birtokos összetétel: a háznak a teteje. De mit kezdjünk a lépcsőház-zal? Nem a lépcső háza, nem a ház lépcsője! És másfajta elemzési próbálkozás sem vezet eredményre. Ugyanígy vagyunk az esőnap-pal.
Mekkora szerepe van a szókincsgyarapodásban a tudatosságnak és mekkora a véletlennek, az "amatőrök" szerencséjének?
Mindkettőre szükség van! És a kettőnek valamiféle keveréke, együttese minden olyan pályázat, amelyik valamely idegenből származó dolog, fogalom nevének magyarítását szorgalmazza. Egy Kosztolányi korabeli pályázaton született szó például a francia foyer megfelelőjeként a társalgó. Természetesen nem mindegyik pályázat sikeres. A tudományos-fantasztikus irodalmi alkotások magyar nevére nagyon sok javaslat érkezett, de még a legjobbnak tartott fanti sem terjedt el igaz, a vajdasági magyarok kedvelték. Nemes László a pályázat eredményhirdetése után hívta föl a figyelmet a maga hasonló műfajú munkáinak a saját leleményű tudofántos megjelölésére. De ez sem aratott sikert alighanem azért nem, mert a szó tréfás hangulatú, és nem illik számos komoly hangvételű, esetleg tragikus végkifejletű tudományos-fantasztikus elbeszélésre, regényre. A műfaj mai neve immár vita nélkül a science fiction vagy még inkább a sci-fi.
Mikor mondhatjuk egy új szóról, hogy beletartozik a szókincsünkbe?
A kérdés teljes pontossággal megválaszolhatatlan. Az bizonyos, hogy a magyar szókincs része valamennyi olyan szó, amelyik benne van a Magyar nyelv értelmező szótárában, a Helyesírási tanácsadó szótárban vagy benne lesz az Akadémiai Nagyszótárban. A mindennapokban, a valamelyik táj, valamelyik réteg nyelvét beszélők körében, a legkülönfélébb szakmák, tudományágak művelői körében használt szavak számottevő részét, persze, a szótárakban hiába keressük. És mégis részei a szókincsünknek. Nem is beszélve arról, hogy milyen sok új szóval találkozunk a televízióban, a rádióban, az írott sajtóban. Szinte nincs olyan újságoldal, amelyiken ne találnánk újonnan született szavakat. Csak néhány példa a Mai nap február 18-i számának első, második és harmadik oldaláról: drogcsempész, kokszos, sárdobálás, kampánynyitó, kormánydöntés, sokkolóberendezés, gazrengeteg, kábeldarab, katasztrófavédelem, katasztrófavédelmi, holttestcsere. Nem mondom, hogy ezek a szavak nem jelenhettek meg másutt már korábban is. Csupán azt állítom, hogy nincsenek szótárazva. Pedig nem idegenek, értjük, használjuk vagy használhatjuk őket. És mindenképpen teljes értékű hajtások, levelek szókincsünk szakadatlanul lombosodó fáján.
DANISS GYŐZŐ
|
