Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. szeptember 19.
A sirályokat utánozzák a legmodernebb kémrepülőgépek
A Floridai Egyetem repüléstudományi kutatói lemásolták a sirályok „szárnyműködését”, azért, hogy olyan távirányított repülőgépeket fejlesszenek ki, amelyek a repülés alatt változtathatják alakjukat.
A játékszer nagyságú távirányított gépek olyan bonyolult városi bevetéseken alkalmazhatók, amikor arra van szükség, hogy szűk helyre jussanak el a felderítők. Városi zónákban az emberi aktivitás, az erőforrások felderítésére lehet alkalmas egy ilyen szerkezet. A távirányított gép olyan kicsi, hogy ember nem férhet el rajta. A kutatást nem véletlenül finanszírozza az amerikai légierő, illetve a NASA, bevetése a következő két-három évben várható.
A fejlesztők megfigyelték, hogy miként változtatják szárnyuk alakját a sirályok. Ezt a technikát ellesve, olyan gépet szerkesztettek, amely képes magát összehúzva szűk térben, például sikátorokban is navigálni, sőt, a gyors irányváltások sem okoznak számára problémát.
A „micro air vehicle”-nak, azaz MAV-nak nevezett szerkezetek automatikusan megtalálják céljukat, azaz képesek bizonyos helyszínek, így lakások, megfigyelésére. Ezek például olyan lakások lehetnek, ahol gyanús tevékenység folyik.
Jóllehet ez új kutatási terület, nem túlzottan nagy kihívás egy repülőgép alakjának megváltoztatása – írja a BBC a projektről. Inkább az okoz gondot, hogy miként lehet ezt a robotpilóta irányításával megtenni – magyarázta a brit hírforrásnak Dr. Rick Lind repülésmérnök.
A végső cél az, hogy a fedélzeti robotpilóta bevethető legyen. Vagyis magától is képes legyen a gép az emberi tevékenység felderítésére városi környezetben. Tulajdonképpen a tudósok feladata az, hogy mentesítsék a(z amerikai) katonákat a legveszélyesebb bevetésektől.
A vezérlésben elsődleges szerep jut a fedélzeti kameráknak, amelyek az esetleges akadályokat térképezik fel a repülő útjában. Várhatóan térképek is be lesznek építve a vezérlés memóriájába, de természetesen oszlopokra, fákra és más kisebb-nagyobb akadályokra nem készíthetők fel a MAV-ok számítógépei. E járműveknek tehát maguktól is képeseknek kell lenniük a váratlan akadályok azonosítására, a repülési útvonal újratervezésére és a küldetés folytatására.
Minthogy a tudósok felismerték, hogy a városokban sokkal ügyesebben manőverező gépekre van szükség, feltették maguknak a kérdést: hogyan csinálják ezt a madarak? Lind és kollégája, Mujahid Abdulrahim a sirályokat kezdték tanulmányozni, s így fejlesztették ki a MAV-ok legújabb generációját, amelyek mérete 15-től 61 centiméteres fesztávig változik.
Más amerikai, illetve globálisan együttműködő kutatócsoportok szintén dolgoznak változó alakú gépek kifejlesztésén. Ilyen például a Darpa (Defense Advanced Research Projects Agency) nevű szervezet programja. Az ő gépeik fesztávolsága elérheti a 6-9 métert is, e gépek azonban természetesen nem városi bevetésekre készülnek.
Régóta vannak olyan repülőgépek, amelyek repülés alatt változtatják az alakjukat. Ezek közül az F-14-esek a legismertebbek. Lind a NASA mérnökeként az F-18-asok olyan speciális változatán is dolgozott, amely képes forgatni, elcsavarni a szárnyát.
Ugyanakkor a repülőgép feltalálói, a Wright fivérek szintén inspirálóan hatottak a mostani kutatásokra. Az ő gépeik felhasználták a pilóta mozdulatait arra, hogy kontrollálják a szárnyak alakját.
Persze Lindék mai szerkezetei már mások: rendkívül könnyű, szénszálas anyagokból készülnek, amelyek nagyon erősek is egyben. A váz 50 grammot nyom, a gép 750 grammos terhet képes szállítani. A fedélzeten egy kis motor, akkumulátor, GPS (globális helyzet-meghatározási rendszer), továbbá egy kamera és egy kommunikációs berendezés található. Szükség esetén a kisgép felszerelhető szenzorokkal, illetve olyan kommunikációs eszközökkel, amelyek információkat képesek küldeni a bázisra, és onnan az adást is tudják venni.
A szenzorok vegyi vagy akusztikai mérőműszerek, amelyek lehallgatásra is alkalmasak. A videokamerákat kipróbálták repülés közben, de a vegyi érzékelőkre még várnak, mert azt egy másik kutatócsoport fejleszti. A kisméretű, kis súlyú és energiatakarékos alkatrészek, berendezések előállításához nanotechnológiát is bevetnek. A gép energiaforrását lítium-ionos akkumulátorok szolgáltatják. Szerencsére a mobiltelefonos cégek hónapról hónapra jobb teljesítményű akkumulátorokat dobnak piacra, így egyre könnyebb és energiatakarékosabb változatok válnak ismertté.
A kisgépek fejlesztésének további iránya egy „anyagép” kifejlesztése, amely még nála is kisebb repülőket irányítana. Így a döntéshozatal a nagyobb változat feladata lenne, amely begyűjti a mindössze tíz centis minigépek adatait, és meghatározza a feladatokat. Ez azt jelenti, hogy a minigépeket sokkal jobban lehetne álcázni, az irányító funkciók ugyanis nem terhelnék ezeket a szerkezeteket, s így a súlyuk is csökkenhetne. Hangjuk szintén nagyon halk lenne, az álcázás tovább tökéletesedhetne.
(http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=5531)
|
