Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
Gyógyító nevetés
A nevetés öl – írta egy francia gondolkodó, a megalázás gyötrő pillanatainak évszázados tanulságaként. A szívspecialisták idei legjelentősebb konferenciáján, a floridai Orlandóban viszont ennek ellenkezőjét hangsúlyozták: a nevetés gyógyít, mert jó a szívnek, karbantartja a keringési rendszert. Igazi gyógyszerhez illően még a javasolt dózist is megadták. Ellenjavaslat nincs. Olyan orvosság ez, amely mindenkit gyógyít, férfiakat és nőket, fiatalokat és öregeket. A Maryland Egyetem kutatói ezt a véleményt szellemes módon, tudományos hitelességgel is alátámasztották. Húsz önként vállalkozó karján mérték a vér áramlását, először egy vidám, majd egy drámai hangvételű film vetítése révén. Az előbbi egy tekebajnok csetlése-botlása kapcsán adta a nevetnivalók sokaságát. A kísérleti nézők véráramlása oly mértékben növekedett, hogy a vetítés után 45 perccel is mérhető volt a hatás. Pontosan az ellenkezőjét váltotta ki a normandiai partraszállásról készített dráma – 20 néző közül 14 esetében a vérkeringés lassulását váltotta ki. A nevetés segíti egészségesen tartani a vér- és nyirokereket, valamint a szív üregeit bélelő egyrétegű laphámot, az endotéliumot, csökkentve a szív- és érbetegségek kockázatát. Hatása a mozgáséhoz hasonlítható, például az aerobik-gyakorlatokéhoz, ám nem okoz izomlázat és a mozgáskorlátozottakat sem zárja ki a „gyógymód” alkalmazásából. A nevetés kémiai közvetítéssel kelti a tágító hatást, a dilatációt.
A kardiológusok életstílusreceptje: hetente háromszor tessék harminc percig alaposan átmozgatni a testet. A nevetés dózisa pedig negyedóra, ám naponta. Csupán egy a bökkenő: találunk-e okot mindennapi életünkben ennyi kacagásra? A nevetés kétségkívül az egyik leghatásosabb gyógymód: az agyban olyan vegyületek szabadulnak fel, amelyek csökkentik a fájdalomérzetet, és egész testünket kellemes bizsergés hatja át.
Ez a leggyakoribb változás az arcunkon: a semleges mimikát a nevetés valamelyik fokozatára módosítjuk anélkül, hogy különösebben gondolkoznánk rajta, és tudatossá válna a folyamat. A nevetésre csak az esetek 10-20 százalékában ad magyarázatot, hogy előzőleg valami humorosat láttunk, hallottunk vagy olvastunk. A legtöbbször arról van szó, hogy üzenetet küldünk más embereknek. Maga a szándék egészen különböző lehet, pl. jelezzük, hogy mi is élvezzük azt a helyzetet, amiben vagyunk vagy örülünk az illető jelenlétének, magunkra akarjuk vonni a figyelmét, stb.
A nevetésnek biológiai, érzelmi, gondolkodásbeli és társadalmi összetevői vannak, de mindennek a mélyén az agyban fellelhető különleges képlet - a boldogság, az élvezet és az öröm központjának átmeneti izgalma rejlik. Ahányszor nevetünk, ezen a bizonyos agyterületen kimutatható a fokozott ingerületátvitel. Feltehetően az állatvilágból örökölt képességünk, hogy a félelmet a jó közérzet és a nevetés kiváltásával próbáljuk elűzni.
Amióta nagy felbontású tomográfokkal dolgoznak a kutatók, pontosan be tudják határolni az agynak azt a "szegletét", ahonnan a nevetés elindul. Ez valahol a homloklebeny közelében, a látóközpont mögött található. A baloldali homloklebenyrész analizálja a hallott vagy olvasott humoros történet, helyzet szavait és nyelvi struktúráját, miközben a jobboldali lebenyrész végrehajtja az intellektuális méricskélést, és csak ezután ítél valamit valóban viccesnek. Ez a folyamat nyilván egyénre szabott, hiszen nem mindenki nevet ugyanazon a történeten. Ha a humoros helyzet, szöveg átment az összes szűrőn és nevetésre méltónak találtatott, akkor az agyunk motoros mozgásokat irányító részében fennmarad az izgalmi állapot, és neveltetésünktől, valamint a körülményektől függően elmosolyodunk, vagy harsány hahotában törünk ki. Az emberi nevetés gyakoriságát, milyenségét ezek szerint ősi - majdhogynem genetikai - minták, egyéni, örökletes tényezők és társadalmi elvárások egyaránt befolyásolják.
Utánzás vagy öröklés: - A kisgyermekek már néhány hetes korukban rámosolyognak az édesanyjukra, ezért sokáig azt feltételezték, hogy itt egyszerű utánzásról van szó. De kiderült, hogy olyan gyerekek is tudnak nevetni, akik valamilyen velük született fogyatékosság vakság, süketség miatt sohasem látták, hallották és így le sem utánozhatták ezt a mintát. A nevetés a síráshoz hasonlóan, részben velünk született képesség. A süket gyerekek nevetése nem sokban különbözik halló társaikétól, miközben a beszédükön érződik a fogyatékosságuk. Hasonló a helyzet a vakoknál, akik bár sosem láttak mosolygó arcot, mégis ennek a mimikának nagy részét - valószínűleg örökletesen - ismerik. A gyerekek nevetnek a legtöbbet, ezért is fontos, hogy a lehető legtöbbet legyenek más gyerekek társaságában. A kortársakkal való együttlét, játék, közös tevékenység alakítja ki azokat a pozitív érzelmi kötődéseket, társas készségeket, amelyek az egészséges és jókedvű - nota bene - boldog felnőtté váláshoz elengedhetetlenek.
http://www.hazipatika.com/articles/print?aid=20030206162632
http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20050521&rub=print_panor&cl=126837
|
