Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2006-11-23
V. Munkásságának rövid áttekintése
Kétségtelen, hogy munkásságának legjelentõsebb részét matematikai tevékenysége képezi. Amellett, hogy õ is felsorakozott azok közé, akik két évezreden át próbálkoztak az euklideszi párhuzamossági axióma bizonyításával, több értékes meglátással és eredménnyel gazdagította matematikai ismereteinket. Legjelentõsebb matematikai munkája a Tentamen két kötete, melyek 1832-ben illetve 1833-ban hagyták el a kollégium nyomdáját. De azelõtt és azután is több matematikai mûvet jelentetett meg. Ezeknek itt csak egyszerû felsorolására szorítkozunk; a mûvek kivétel nélkül a marosvásárhelyi kollégium nyomdájából kerültek ki: Az arithmetika eleje (1829/30); Arithmetikának, geometriának és physikának eleje (1834); A Marosvásárhelyt 1829-ben nyomtatott Arithmetika elejének részint rövidített, részint bõvített, általában jobbított, s tisztáltabb kiadása (1843); Arithmetika eleje kezdõknek (1850): űrtan elemei kezdőknek (1851); Kurzer Grundriss eines Versuchs... (1851). A párhuzamosok elméletének tisztázásáért kifejtett erőfeszítésein kívül - melyek során több helyettesítő axiómát talált - igen jelentősek az analízisben a sorok konvergenciájára vonatkozó vizsgálatai, bizonyos típusú algebrai egyenletek megoldására vonatkoző algoritmusa, valamint a sokszögek átdarabolhatóságából eredő végszerű területegyenlőség fogalmának a bevezetése és az ezzel kapcsolatos tétele.
Amikor arról értesült, hogy Bécsben egy bizottság a takarékosabb és jobb hatásfokú kályhák problémájával foglalkozik, ő is nekifog a gazdaságosabb kályhák megtervezéséhez és előállításához. Később, ezek a rendkívül leleményesen megépített úgynevezett „Bolyai-kályhák" Erdélyszerte híressé váltak.
Gyakorlati és technikai adottságai más téren is megnyilvánultak. A marosvásárhelyiek elképedésére egy régi szekerét szekérszobává alakította át, melyben még főzőkályha is volt, és ezzel ment kirándulni. Gyógyszerek készítésével, állatgyógyászati kérdésekkel, borkezelési problémákkal is foglalkozott. Ezekkel kapcsolatban gyakran keresték fel őt nemcsak Marosvásárhely, hanem a környék lakói is. Sokoldalú felkészültségét mindenhol ismerték. Az akkori feljegyzésekből és visszaemlékezésekből arra következtethetünk, hogy Bolyai Farkas köztiszteletben álló, népszerű ember volt. Bedőházi János, a Bolyaiak egyik életrajzírója, Farkas kortársainak elbeszélései alapján így jellemzi az öreg tanárt:
„Ha képet akar képzeletünk festeni róla, mindig az a középtermetű, szikár, hosszúkás, beretvált, nyájas arcú, kissé meggörnyedt öreg ember alakja áll előttünk kétfelé választott, vállaira omló hosszú fehér hajával, ajkai körül a mélabú, a szelíd bánat sajátságos vonásával, villogó mélytüzű szemeivel. Amint megjelen katedráján fekete, kissé kopottas ruhájában, hosszú szárú csizmákban, vállain kékes színű hosszú köpenyben, kezében széles karimájú kalapjával; mintha hallanók köhécselését, rekedtes hangját, amely az előadás tüzében átmelegedve visszanyeri csengését; vagy amint otthon gondolataiba vagy számfaiba merülve asztala előtt ül fehér flanel ujjasában, szemén a zöld ernyővel; mintha látnók tollának izgatott futását a papíron, mialatt betűi, keze nem tudván gondolataival versenyt haladni, alig olvasható sorokká alakulnak."
http://bolyai.port5.com/bolyaif.htm
|
