Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2006-03-21
Sándor, József, Benedek
Erdély magyarlakta területein is ismert az az időjósló rigmus, amely szerint "Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget."
E három szent életű férfi emléknapja (március 18., 19., 21.) a néphit szerint az igazi tavasz kezdetét jelenti, és egy jeles napi szokáskört alkot. E szentek életéről keveset tudunk. A régi írásokban alig találunk rájuk vonatkozó megjegyzéseket. Följegyzésre azonban érdemes felőlük, hogy:
Kr.u. 190-ben született az a Sándor nevű előkelő római ifjú, aki elítélve kora tékozló életét, hátat fordított a fényűzésnek, és egyszerű szénégetőként, nehéz fizikai munkával kereste kenyerét. Megismerve Jézus tanításait, felvette a keresztséget, majd a Mester példáját követve számos közösségben hirdette az igét. Kr.u. 248-ban Cumanában, majd Pontosban jelentős keresztény gyülekezetet hozott létre, amely püspökévé választotta. Üldözői hamarosan elfogták, és Decius császár parancsára máglyára ítélték. Mint vértanú halt meg Kr.u. 250-ben.
Szűz Mária férje és Jézus nevelőatyja, a Dávid nemzetségéből származott Szent József - az egyház tanítása szerint - élete végéig hűséges hitvese volt Máriának, és szűzi tisztaságban élt vele. Jeruzsálem mellett, Josafát völgyében temették el. Halála napját az egyház már Kr.u. az első századokban emléknappá nyilvánította. A 14. században több szerzetesrend március 29-én ünnepelte Szent Józsefet, VIII. Orbán pápa rendelete alapján azonban 1642-től március 19-e az emléknapja, 1870-ben IX. Piusz pápa a szent családfőt az Egyház védőszentje címmel ruházta fel.
Olaszország Umbria tartományának Nursia városkájában született Kr.u. 480-ban Szent Benedek apát, a róla elnevezett világhírű szerzetesrend alapítója. Jómódú szülei gyerekkorában Rómába küldték tanulni, őt azonban kiábrándította az ott látott erkölcsi süllyedés. Alig tizennégy évesen elhagyta a fővárost és Subjaco közelében egy barlangban lakott, ahol remeteként Istennek szentelte életét. Hamarosan sok követőre talált. Pár év alatt már közel száz szerzetes élt a városka környékén, akik több kolostort is felépítettek. Ezek közül a "vikovaroi rendház" (Vicus Varronis) tagjai Benedeket választották apátjukká. Kr.u. 528-ban Monte Cassino hegyén, az Apollón templom romjain építette fel híres kolostorát, amelynek szelleme a nyugati szerzetesélet alapjává vált. A Kr.u. 543-ban elhunyt főapát hamvait a "monte cassinói" kolostorban temették el.
A néphagyomány szerint Sándor napja már biztosan elviszi a telet. Erre utal az ismert köszöntő is -
"Sándor napja ma vagyon, átbillegtem a fagyon." A bukovinai magyarok szerint e napon kell vetni a tavaszi gabonát, a zabot, árpát, hogy jó legyen a termés.
A három jeles nap közül szokásokban és hiedelmekben leggazdagabb József napja, amely számos vidéken igazi ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe. A hagyomány szerint a madarak is megszólalnak ekkor, mert "Szent József kiosztotta nekik a sípot". Ha ilyenkor szivárvány látható az égen, jó búza- és bortermésre lehet számítani.
Benedek napjának különösen sok mágikus erőt tulajdonítottak. Sokfelé fokhagymát szenteltek ekkor, amellyel ezután számos betegséget lehetett gyógyítani. Ugyanilyen gyógyír volt az e napon vetett vöröshagyma főzete is, amellyel tífuszos betegek fejét mosogatták, hogy fájdalmaikat enyhítsék.
E három jeles nap együttes megfigyeléséből alakult ki az a néphit, hogy ha ilyenkor "fényes" az idő, vagyis felhőtlen, kék az ég, akkor bő termésre, hosszú, meleg nyárra és jó esztendőre számíthatunk.
Mindez azt igazolja, hogy Sándor, József, Benedek napja az új tavasznak, az új élet kezdetének szimbóluma. Az a "pillanat", amikor végérvényesen meghátrál a legyőzhetetlennek tűnő hideg tél, és az emberi szívekbe is beköltözhet a reményt hozó kikelet.
Forrás: Népújság - Marosvásárhely - Ördög Enikő-Melinda muzeológus, etnográfus
http://www.csipetnyiso.hu/subpages/ed002.php
***************
MÁRCIUS 18., 19., 21. SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK
Az egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”
Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és árpa, Jászdózsán a fehér bab vetőnapjának tartották, hogy jobb legyen a termés.
Nem feledkezhetünk meg az e napi névnapköszöntőkről. Kopácson például az alábbi köszöntőket mondták:
Engedje az isten, hogy sok Sándor napját
Megérjünk erőben, egészségben.
{7-143.} vagy:
Isten éltessen sokáig,
Mig a füled nem ér a bokádig.
(Penavin 1988: 71)
A század elején lejegyzett Borsod megyei palóc Sándor-köszöntő így hangzik:
Sándor napja ma vagyon,
Átbillegtem a fagyon.
Ha jegy garast annátok,
Tudom mennem bánnátok.
Ha mehhaltok jaó jártok,
Rám marad a vagyontok.
Szivemből kivánom!
(Istvánffy 1911: 299)
A három jeles nap közül szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. A bukovinai magyarok körében ez a nap ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe, munkatilalommal. Szlavóniában úgy tartották, hogy József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie és tiszta fehérneműt vennie. Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt. Céhes zászlóikkal vonultak a templomba.
A hagyomány szerint a madarak megszólalnak ezen a napon, mert „Szent József kiosztotta nekik a sipot” (Marczell 1985: 40). Időjárás- és termésjóslás is fűződik József napjához, sőt haláljóslás. Az Alföldön úgy vélik, ha szivárvány látható, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros sáv bő bortermést ígér. Az Ipoly menti falvakban a József-napi rossz idő sok halottat jelent abban az esztendőben. A Mura-vidéken úgy mondják: „amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor” (Penavin 1983: 115).
Göcsejben József-napkor hajtották ki először a marhákat a legelőre. Másutt általában Szent György-nap volt a hagyományosan megszabott ideje. Göcsejben, ha az időjárás még nem kedvezett, akkor is kihajtották az állatokat ezen a napon, és csak később kezdték el a rendszeres legeltetést. József-nap a méhek kieresztésének is megszabott ideje. Algyőn a gazda a következő szavak kíséretében eresztette ki a méheket: „Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!” (Bálint S. 1980b: 256). Medvesalján azt tartották, hogy József-napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható.
József-nap is a kedvelt névünnepek közé tartozik. A Drávaszögben az ünnepelteket a pincéjükben keresik fel, és ott folyik a névnapozás. A József-napi köszöntők közül egy rövid változatot idézünk Várdarócról:
József a neved napján a boroskancsót érd el,
Amig a halál a torkodra nem térdel!
(Penavin 1988: 72)
{7-144.} Ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatták a gyerekek: „Fecskét látok, szeplőt hányok!” Az Ipoly menti falvakban úgy emlékeznek, hogy József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek.
Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták (Bálint S. 1980b: 257). Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát.
Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.
http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/07/106.html
|
