Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2006-11-29 Napenergia I
Angol üvegház
Az üvegházak térhódítása
A XVI. századtól Nyugat-Európában gyorsan terjedt az üvegházi kertészeti kultúra. Ezt erősen motiválták a földrajzi felfedezések; Európába ezek nyomán rengeteg délszaki növényt hoztak be, s ezeket csak üvegházban lehetett szaporítani és termelni. Hollandiában és Flandriában tűntek fel az első üvegházak, majd hamarosan elterjedtek Franciaországban és Angliában is. A lakóépületekhez csatolt üvegház a viktoriánus Anglia gazdagjainak büszkesége volt. Az így megépített télikert a napsütéses tavaszi, őszi napokon az épület fűtéséhez is jelentősen hozzájárult.
Mouchot napkazánja
Az ipari forradalom élharcosa Anglia volt, Franciaország hátrányos helyzetbe került, mivel szénkészletei szűkösek voltak.
Augustin Mouchot, a fiatal matematikaprofesszor tours-i katedráját hagyta el, hogy 20 évet a napenergiát hasznosító eszközök fejlesztésének szenteljen. Törekvéseiben az motiválta, hogy az energiahordozókban (akkor még) szegény Franciaországban a fejlődést a napenergia ipari léptékű hasznosításával fellendíthetné. Alapos előtanulmányok után 1874-ben Tours-ban bemutatta napkövető óraművel ellátott napkazánját, amelynek 2,5 m átmérőjű reflektortükre szegmensekből készült, Hoesen 100 évvel korábbi berendezésének mintájára. Mouchot napkazánja nagy sikert aratott, nagy nyomású gőzt állított elő, és egy 0,5 lóerős gőzgépet működtetett.
Mouchot felismerte, hogy Európában a napsugárzás csekély és rapszodikus, ezért nagyobb teljesítményű berendezések működtetéséhez sok napkazán lenne szükséges, amelyeknek igen nagy a területigénye. Franciaország ebben az időben vetette meg lábát Észak-Afrikában, ahol a besugárzási körülmények sokkal kedvezőbbek voltak. Mouchot ezután néhány évig Algériában végezte napenergia-kutatásait. Először néhány egyszerű, köznapi használatra szánt eszközt fejlesztett ki a francia idegenlégió használatára, majd felépítette minden korábbinál nagyobb napkazánját, amelynek csonka kúp alakú reflektora 5 m átmérőjű volt. A kazánt az 1878 évi párizsi világkiállításon is bemutatták, ahol nagy feltűnést keltett. A berendezés gőzgépet és szivattyút működtetett, amely óránként több mint 2000 liter vizet szállított. Ugyanezzel a napkazánnal alkoholt desztilláltak, ételeket főztek, sőt egy hozzákapcsolt hűtőberendezés segítségével jégkockákat is előállítottak.
A párizsi siker után Mouchot visszatért Algériába, ahol elsősorban az energiatárolás problémája foglalkoztatta. Először különböző hőtároló anyagokkal foglalkozott, majd felfedezte azt az energiatárolási eljárást, amelyet mindmáig a legkorszerűbbnek tartanak: a vízbontást elektromos árammal. Az így fejlesztett hidrogén elégetésével biztosítható az energiaellátás az éjszakai órákra és a felhős napokra. Akkoriban még ismeretlen volt a napelem, ezért Mouchot termoelemekkel kísérletezett, hogy elektromos áramot termeljen. Ezek teljesítménye azonban igen kicsi volt, így zseniális ötletét nem sikerült valóra váltani, ez csak jóval később, közel 100 év múlva valósult meg. Időközben Franciaországban korszerűsödött a bányászat, olcsóbbá vált a szén, a napenergia lassan háttérbe szorult. Mouchot ezért 1880-ban – némileg csalódottan – visszatért matematikai munkásságához. Készülékeit azonban még sokáig használták Algériában.
Mouchot-nak ugyan nem sikerült Franciaországot a „napenergia korszakába” bevezetnie, munkássága mégis új korszakot nyitott. Átlépte azt a bűvös határt, amely a tudományos kutatás és a gyakorlati alkalmazás között húzódik. Munkásságával megteremtette a modern szoláris technika alapjait.
|
