Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
A felnőtt rajzok jellemzői
Tanultság. Aki több iskolát végzett, több képzésben - netán rajzi képzésben - részesült, "élethűbb" rajzokat készít. Érdekes módon az emberábrázolás azon a szinten szokott megmaradni, ahol az illető az iskoláit befejezte.
Gyakorlottság. Akik számára a papír és a ceruza mindennapi eszköz, könnyebben kifejezik magukat ezekkel az eszközökkel. Ezzel együtt a gyakorlott rajzelemzőt ezzel nem lehet becsapni, és firkálgatás közben sem a "tanult én" jön elő belőlünk!
Szociális környezet. A rajzokra, de még a firkákra is hatnak a reklámok, a divat, sőt a népi kultúra is, amelybe az illető beleszületett.
Egy japán ember egészen máshogy rendezi el a tárgyakat egy alapon, mint egy európai: az európai kultúra szimmetriára alapul, a japán kiegyensúlyozott aszimmetriára. A magyar népművészet alapmotívumai azoknál a magyar anyanyelvű személyeknél is megjelennek, akiket sohasem érdekelt a népművészet, városba-panelba születtek stb.
Személyiség. Ez befolyásolja leginkább rajzainkat, firkáinkat. Lelki alkatunk, intelligenciánk, tulajdonságaink leképeződnek - szó szerint! Egy lassú, alapos ember lassan, alaposan firkál, satíroz még unalmában is.
Külső behatások, aktuális hangulat. Elég megnézni egy napon, reggel és este készült kézírásunkat, és kiderül, mennyire más az általános íráskép. Így van ez a rajzokkal-firkákkal is: az éppen ható lelki és külső erők formálják az általános képet is.
Egészségi állapot. A betegségeknek a rajzokra gyakorolt hatásával a pszichológia és a pszichiátria foglalkozik. A rajz sokszor diagnózist segítő értékű, egyben jótékonyan visszahat a rajzolóra, aki megkönnyebbül, mert "kirajzolta" magából, ami a szívét nyomta. Érdekesség, hogy még testi megbetegedésekre és hajlamokra is lehet következtetni a rajzokból (hogyan a kézírásból is). Ezt rémes szakkifejezéssel grafo-pszicho-morbo analízisnek nevezte el Taracközi István. (Grafo: rajz, írás, pszicho: lélek, morbo: betegség.) Természetesen vannak betegség ellen szedett gyógyszerek és drogok is, amelyek hatására megváltozik a rajzkép.
Rajzoljunk, akár a gyerekek!
Gyermekszáj-történet egy magazinból: "Kislányom nagyon cserfes és könnyen barátkozik. Már előre aggódtam, hogy mi lesz, amikor a villamoson egy teletetovált, vad külsejű férfit nézegetett. Elmélyülten vizsgálgatta a fickó kezét borító tetoválást,majd megszólította: "-Filceztél, és nem jött le, mi?!"
A gyerek finommozgásai csak fokozatosan alakulnak ki, ezért kezdetben az egész teste részt vesz a rajzolásban, nagy vonalakat húz, satírozása "kimegy a vonalból".
Kézfeje, ujjai fokozatosan ügyesednek. Eleinte szeme vezeti a kezét, majd képes lesz az egész rajzot áttekinteni. Véletlenül sikerült firkáinak nevet, így értelmet ad: "napocska". A felnőttek visszajelzéseiből tanulja meg végül, milyen a "napocska szabályos ábrázolása". Firkáinak alapformája a kör és a vonal, amelyek kombinálódnak. A kör napocskává, aztán arccá alakul.
A sémák hároméves kortól jelennek meg és gyakorlás útján alakulnak ki. Ilyen séma a pálcika-emberke vagy az óvodai jelek. A gyermek nem azt rajzolja, amit lát, hanem amit gondol a dologról, illetve amit tud róla. Ezért szinte röntgenkép-szerűen rajzolják le a zsákot, és benne, mintha a zsák átlátszó lenne, az ajándékot, vagy a szekrényt a benne lévő ruhákkal, az autót az emberekkel együtt.
Próbálja ki a jobb agyféltekés rajzolást!
Ehhez nem kell más, mint egy nagy papír, rajzeszköz. Vegye az eszközt a BAL kezébe (ha Ön balkezes, a jobb kezébe), lazítson és kezdjen firkálgatni, rajzolja le, ami jön. Nem fontos a végeredmény művészi foka. Kezdjen vonalakat, spirálokat firkálni, ne határozza el előre, hogy mit fog rajzolni!
Fokozza a jobb agyféltekére hangolódást, ha meditatív állapotban végzi a firkálást: hallgasson hozzá kellemes zenét, lazítsa el izmait (engedje le felhúzott vállait, talpa simuljon a földre), és keressen olyan időpontot, amikor nem fogják Önt megzavarni. Ha belelendül, nehogy lefékezze magát!
Ne ellenőrizze tudatos, szigorú bal agyféltekéjével, hogy mit is rajzol, nem kell ábrázolnia semmit! Mégis lehet, hogy a végén kialakul egy "értelmes" ábra. De ne törekedjen erre eleve. Ezt a gyakorlatot különösen azoknak érdemes elvégezni, akik szigorúan precíz munkakörben dolgoznak, sokat számolnak, illetve azt hiszik magukról: nem tudnak rajzolni. Még gyakorlott alkotóknak és képzőművészeknek is sokat adhat ez a gyakorlat. A pszichológiában is felhasználják a jobb agyféltekés rajzolást a tudatalatti vizsgálatához (a tudatalatti is a jobb agyféltekéhez kapcsolódik.)
Emlékszik rá, mely tulajdonságok és képességek tartoznak a jobb agyféltekéhez?
Emlékeztetőül: intuíció, telepátia, kreativitás, fantázia, álmok, alkotás, eredetiség, színek, énkép, érzelmek, zeneiség, költészet... Ezzel mind szegényebbé válik az, aki csak a racionális "felnőtt" bal agyféltekéjét használja!
Gáspár Katalin
|
