Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. március 7.
Gojko Mitic, a nők bálványa
Gojko Mitic több mint egy tucat indiánfilmben játszott úgy, hogy soha nem látott indiánt. A filmek mégis sikert arattak, egy egész nemzedék nőtt föl rajtuk. Az egyszerű történetektől - ahol az emberek vagy jók vagy rosszak voltak - a kelet német kommunista pártvezetők elvárták, hogy példázatokat mondjanak el: így engedélyezték a forgatást.
Mindez nem riasztotta el a 20 éves testnevelési főiskolást a filmezéstől: statisztált. A szocialista tömb akkor legszabadabb országában, Jugoszláviában ugyanis egyre másra készültek a kosztümös kalandfilmek. Főként a nyugat számára. De a keletnémetek is forgattak itt. Gojko Miticnek ekkor jött el a nagy lehetőség. És már szívesen játszott indiánt - merthogy ezekben a filmekben a rézbőrűek voltak a jók.
Az NDK sztárja történelemfilozófiai elemzésbe kezd, és megbosszulja a hódítók gonoszságait: „A gyõztesek írják a történelmet – mondja. Az amerikai filmekben a rézbőrűek vadak, másodosztályú emberek, akik csak gátolják a fejlődést. Miért? Úgy éreztem, a filmekkel történelmi igazságot szolgáltatok az indiánoknak.”
Indián filmek a politika szolgálatában
A kicsi NDK, amely a négyhatalmi szerződések ellenében kiáltotta ki magát önálló országnak - magának is igazságot akart. A politika szolgálatába állította hát az indiánfilmeket. Lehetetlen nem észrevenni a párhuzamokat. A keletnémetek is területi elismertségéért harcoltak, akárcsak az indián törzsek. A vádak persze a gonosz nyugatról szóltak, amely nem tarja be az egyezményeket.
A filmek kárhoztatták a kollonializmust és a kapitalizmust, amelyek a romlatlan kis népeket kihasználják. A harcos antikapitalizmus pedig nemcsak az indiánok harckészségét, hanem a keletnémetek, sőt, az egész szocialista tábor munkásöntudatát hivatott táplálni.
De ez persze már az indiánfilmek fénykora volt. Az első premierjén ugyanis arról vitatkoztak a kultúrával foglakozó elvtársak, hogy nem inkább az NDK munkás hétköznapjait kell-e bemutatni. Végül maga a párt és az állam első embere, Walter Ulbricht döntött. Az államtanács elnöke megnézte az első filmet (A nagy medve fiait) és jellegzetes kappanhangján azt mondta: Weiter so, weiter so! (Csak így tovább, így tovább!)
A magyarok is beszálltak
A forgatásokba később a magyarok is beszálltak. Megegyeztek, hogy a szőke Drahota Andrea indiánlány lesz. A Mafilm és a DEFA vezetői a színészekkel együtt ünnepelték meg a döntést.
„Csak akkor megyünk haza, mondta a magyar igazgató, ha Attila lovagolni kezd - volt egy Attila-kép a falon - szóval csak akkor akartak indulni, ha annyira részegek már, hogy azt látják: a hun vezér lova már üget” - meséli Gojko Mitic.
Drahota Andrea nem emlékszik a német színészre, csak arra, hogy őrült nagy vehemenciával táncoltak azon az estén. De a forgatásra sem tud visszaemlékezni; azt mondja: rossz volt a film, Magyarországon be sem mutatták. Amire emlékszik, azok a forgatás körülményei.
„Jobb volt az élet, mint nálunk. Nekem akkor picike babám volt. És akkor vásároltam, itthon álmomban nem látott szépségű - nyilván ócskaság volt -babaholmit. Nadrág, fölső - soha ilyet nem láttam.”
Köhögő roham a békepipától
A forgatások úgy működtek, ahogy kellett. Persze volt jelenet, amelyet hússzor kellett fölvenni. Az antinikotinista Gojko Mitic állandóan köhögő rohamot kapott a békepipától.
„A füst helyett csak a forró levegő jött! Borzalmas volt (nevet), eldobtam a pipát, mert köhögõrohamot kaptam, a rendezõ meg kiabált, szívd rendesen, szívni kell azt!”
Végül sikerült elszívnia a békepipát. De csak a filmen. Azt állítja, az NDK-ban létező úgynevezett reális szocializmussal igazi békét soha nem kötött. Politikai szerepet sem vállalt. Nem is kapott soha állami kitüntetést. Azt mondja, politikusokkal sem találkozott, nem ismerte őket. Pedig Margot Honeckerrel, a kulturális miniszterrel, az NDK első emberének feleségével még hírbe is hozták:
„Azt írták, közöm volt hozzá. A szeretője voltam.”
Az indiánfilmek sorozatának - több mint egy tucat elkészülte után - hirtelen szakadt vége. Honecker 1989-ben azt ígérte, hogy a berlini fal még száz évig állni fog. Azóta ledöntötték… És megszűnt az indiánfilmek forgatása is...
A hatvanhárom éves színész egyedül él egy Berlin melletti kisvárosban. Ma már akcentus nélkül beszéli a németet, nem kell szinkronizálni. De már csak nyaranta van munkája, egy szabadtéri színpadon lép föl - indián törzsfőnökként.
Forrás: www.rtlklub.hu
|
