Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. február 12.
A rossebről és az erről elnevezett ezredről...
Káromkodásaink egy része régi betegségnevekből ered. Többnyire a mai orvosi nyelvből már teljesen kikopott kifejezésekről van szó, ezért jelentésük, eredetük nem is nyilvánvaló elsőre (A franc egyen meg!, A frász törjön rád!, Üssön mög a fityfene!, Szoríjja el a tályog! A rosseb egyen meg!). Ezen szitkok jelentésével gyakran már csak az öregek vannak tisztában. A rosseb a rossz seb összevonásából keletkezett, a vérbajt jelölte. Ugyancsak nemi betegséget jelentett a francúz kór, amelyből a franc származik. A frász és a nyavalya többnyire az epilepsziát, a fene pedig a rákot jelölte.
Ezekkel az átkokkal, szitkokkal eredendően valakinek rosszat kívántak, s úgy gondolták, ha kimondják, teljesülni is fog. A "rosszkívánságok" enyhébb formája az, amikor valamilyen betegséget küldtek a sértettre, néha azonban halálát is kívánták.
A rosseb.
A rosseb összetett szó, a "rossz seb"-ből származik. Szinte minden szótár, lexikon a szifilisszel és a vérbajjal azonosítja ezt a kifejezést. Később származott a betegség nevéből a szitokszó, akárcsak a fene vagy a frász és a nyavalya esetében. A rosseb egyébként azért "rossz", "A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára" szerint, mert a betegség, amelyet jelölt gyógyíthatatlan volt a szó kialakulásakor. A rosseb összetett szó utótagja, pedig a kórral járó gennyes, rákos fekélyekre utalt. (Hozzátehetjük ehhez: a szifilisz ma már gyógyítható a penicillin felfedezésével, illetve más antibiotikumok segítségével).
A "rosseb ezred".
Somogy megyében és az Ormánságban (Baranya Dráva menti részén) különösen gyakori a "rossebezés". Nem véletlen, hogy a környéken, pontosabban Somogy megye székhelyén, Kaposváron kapta a 44-es sorgyalogezred a "rosseb" melléknevet.
Az alakulat 174 éves históriája 1744-ben kezdődött, amikor az olasz Giorgio Antonio Marchese de Clerici engedélyt kért arra Mária Teréziától, hogy önálló ezredet alakíthasson. Az egységet még ebben az évben bevetették Madonna del Olmo-nál.
A következő fontosabb dátum 1859 az alakulat életében. Ekkor Ferenc József rendeletére sorgyalogezreddé alakítják át, és Kaposvárra helyezik az immár 44-es számot viselő alakulatot, amely hamarosan felveszi Albrecht főherceg nevét is. A somogyi megyeszékhelyre 1860-ban költöznek a "44-esek", illetve "kétszer négyesek" egységei.
Valószínű, hogy itt, Kaposváron ragadt rá a "rosseb ezred" név. Bár volt olyan etimologizálás, hogy az alakulat legendás piros parolijából fakad a rosseb, de ez nem valószínű, inkább utólagos belemagyarázás az olasz "rosso" (piros, vörös) szóból. Mivel a Somogyban gyakori káromkodás a "rossebezés", ennek eredményeként ragadt rá a katonákra, akik maguk is sokat szitkozódhattak.
Az ezredre tehát ráragadt a név, de miért is vált tartóssá az elnevezés? Erre a magyarázatot az első világháború szörnyű vérveszteségei adják meg – sajnos. Weisz Ernő adatai szerint a "rosseb-ezred"-ben összesen 51.693 fő szolgált a világégés során, s ez még akkor is drasztikus és drámai adat, hogy ha tudjuk, hogy egy ezredben nem ezren harcolnak. Kiss Balázs szerint a háború folyamán végig mintegy 3500 körüli volt az ezred létszáma, amelyet a szerb fronton egyszer, az orosz fronton pedig tizenegyszer(!) kellett teljes létszámra feltölteni. Andrássy Antal az első világháború után úgy fogalmazott, hogy ilyen hatalmas veszteséget a magyar hadtörténetben egyetlen ezred sem szenvedett el. Az áldozatok száma bizonytalan.
Illyés Gyula is megemlékezik a "rosseb ezred"-ről: a Puszták népében az író éppen a somogyi szegények helytállását látja igazoltnak, amikor arra hivatkozik, hogy a háború kezdetén négy hónap alatt négyszer semmisült meg az alakulat, és négyszer támadt fel.
Fekete István a másik neves író, aki a "rosseb ezred"-hez kapcsolódó kijelentéseket tesz műveiben.
Mindenesetre a rosseb ragadványnevet a katonák büszkén vállalták: az ezred jelvényén egy szuronnyal és koszorúval díszített "Csak előre rosseb! " felirat volt olvasható (hasonló című nóta is "divatban volt"). A katonai jelvények általában csak megtűrt kiegészítők voltak a ruházaton. Sokszor csak a körleteken belül lehetett használni, és volt, ahol tiltották a feltűnőbb ruhadarabokon, például a sapkán való hordásukat. A 44-es ezrednél is alighanem spontán módon alakulhatott a jelvény használata, egy ilyen szót, mint a rosseb, a legfelsőbb hadvezetés aligha rendelt volna el hivatalos megnevezésként egy fontos katonai alakulat számára.
Az ezred históriája 1918/19-ben ért véget. Közvetlenül a háború végén az olasz, pontosabban a piavei frontról tértek vissza a 44-esek. Ugyan már 1918-ban feloszlatták az alakulatot, a következő évben dandárként a Tanácsköztársaság idején harcoltak egyes egységei a románokkal és a csehekkel, ám e küzdelmek végére teljesen szétzilálódott a "rosseb ezred".
(forrás: http://www.geographic.hu)
|
