Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. július 15.
Batman: Kezdődik!
Ötödjére is vásznon Batman. A negyedik színész ölti fel magára a jelmezt, a harmadik rendező rendezi a szuperfilmet.
Hogy milyen lett a legújabb Denevérember-történet? Röviden: jó. Hosszabban? Ami legelőször feltűnik a Batman: Kezdődik!-et nézve, hogy érdekes, de érthető módon a forgatókönyv elfelejti az eddig leforgatott filmeket. Végre olyan Batman-univerzumban vagyunk, ahol nem Joker öli meg Bruce Wayne szüleit hanem az, aki a képregényben is tette, szóval ahogy a cím is utal rá, egyfajta Batman-reboot részesei lehetünk.
Szerencsére a képregény sötét tónusát is sikerült megragadni, az olykor valóban félelmetes Gotham City végre nem egy Tim Burton-ös gótikus képet fest, hanem realistább árnyalatot kapott. Ez jórészt Christopher Nolan rendező érdeme. Ismét bebizonyította, hogy egy populáris képregényből is lehet igényes filmet készíteni, amely igényesség ezúttal még a közönség tetszésével is együtt jár, csak nem egy nagy filmjeiről híres direktort kell szerződtetni, hanem olyat, aki eddigi munkáit is a belső, és nem a külső értékek szem előtt tartásával készítette.
A történetet nem érdemes nagyon ellőni, de pár tollvonással vázolható. Az ifjú Bruce Wayne milliárdos szülei meghalnak, az ifjú megnő, majd denevérjelmezt húz és elintéz pár rosszfiút, akik ismét Gotham City lakosainak elpusztítására gyúrtak rá. Persze az út, amíg Bruce Wayne-ből Batman válik elég rögös és szép havas tájakon át vezet, szóval a Pókemberhez hasonlóan fel lehet készülni, hogy egy ideig a főhős gyerekkorában fogunk időzni.
Képregényfilmeknél alapkérdés, hogy mennyire sikerül megvalósítani a főgonoszok alakját. Joker, Penguin, Riddler, Harvey Two-Face, Poison Ivy és Mr. Freeze után ezúttal újabb két, nyugodtan klasszikusnak nevezhető Batman-enemy kerül terítékre: Ra's Al Ghul (az Oscar-ra jelölt Ken Watanabe, Utolsó szamuráj) és Scarecrow, vagyis a Madárijesztő (a baromira ír és Cillian Murphy). Természetesen az alaptörvény rájuk is vonatkozik, hiszen ők is gonoszabbak és veszélyesebbek minden eddigi gonosztevőnél, mint ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy a siker folyományaként már előkészületben lévő folytatásban még nehezebb ellenfelekkel kell majd bőregér pajtásnak megküzdenie.
Történeti fronton nem nagyon érheti szó a ház elejét, hiszen leginkább a Frank Miller (Sin City) által szövegezett Batman-részekre épül a film, melyet David Goyer képregényszakos (Holló) író-filmrendező öntött szkript formába. Szereplői fronton pedig pláne nincs szégyenkeznivaló, hisz amellett, hogy Christian Bale ismét csak bebizonyítja, hogy mindenféle karaktert el tud játszani (gyilkos az Amerikai Pszichóban), a többi színész is eléggé ott van a szeren. Kivétel ez alól eljövendő Mrs. Tom Cruise alias Katie Holmes (Dawson és a haverok), aki félmosolyát sajnos határozott rendezői instrukciók ellenére sem tudta levetni magáról.
Sebaj, kárpótolhat minket az új Alfred inas, aki ezúttal Michael Caine személyében csepeg az iróniától és az alázattól, olykor persze a rosszallástól is. De nem kell szégyenkeznie Morgan Freeman-nek sem, aki megint egyfajta mentort, amolyan Gotham City-beli Q-t (James Bond. Valaki?) alakít. Mentor fronton meg kell küzdenie az ugyancsak remek Liam Neeson-nal is, akit sikerült szinte távolkeleti szerzetessé maszkírozni, amire a szakállszerkezete csak még jobban rájátszik.
Gary Oldman-t végre nem az elmeháborodott, csak monológokban beszélő rosszfiú szerepére hívták meg, hanem igazi lepukkant rendőrfőnök-kezdeményt alakíthat. Vétek lenne kihagyni Rutger Hauer-t, akit úgy tűnik ismét felfedezett a mozifilm (ld. Sin City), és ha így megy tovább pár év múlva egy nyomorék festő vagy egy skizofrén manikűrös szerepéért biztosan Oscar-ra fogják jelölni.
Ja, hogy a film. Az bizony majdnem minden szempontból kifogástalan, legalább is a műfaj határain belül. Az elképzelés működik (és nem is unalmas), miszerint a nulláról építik fel a Denevérembert, bőven elidőzve Batman előtörténetével és motivációinak megalapozásával. Sikerült megteremteni egy közel sem tökéletes embert, aki frusztrációit kiéli azzal, hogy olykor fekete bőrnacit húz magára. El lehet nyugodtan felejteni a harsány és akcióktól hemzsegő képregény-feldolgozásokat, a lényeget nagyszerűen ragadja meg a Batman: Kezdődik.
A képregény világ végre valahára nem mesevilág, színes ruhákban szökellő és röhögő Jim Carrey-vel, hanem igenis egy romlással és pusztulással átitatott komor hely, ahol egy hovatovább antihős próbál szembeszállni a mocsokkal. A csihi-puhi, dirr-durr, "oda-vissza végigmegyek a női szereplőkön"-filmek rajongói súlyos csalódástól kímélhetik meg magukat, ha a mozi helyett inkább újra kikölcsönzik a tékából a Batman és Robin-t, mivel ebben a filmben majd egy óra eltelik míg a főhős jelmezt ölt és nekimegy a rosszfiúknak egy akciódús jelenetben.
Ja, és a legfontosabb. Aki végignézi a filmet végre valahára megértheti, hogy miért is kapta a film ezt a furcsa angol címet, amelyet csak ilyen esetlen módon lehetett lefordítani magyarra.
|
