Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. február 6.
Az el nem ismert ember
(Thomas Young, 1773-1829)
"Minden ember képes arra,
amire mások képesek"
(Thomas Young)
Nem, azt igazán nem mondhatja senki, hogy Thomas Young ne aratott volna élete során sikert és bámulatot. Először bizonyára közvetlen környezete csodálta a kisgyereket, aki kétéves korában már olvasott, négyéves korára már kétszer végigolvasta a Bibliát (gazdag és jámbor kvéker szülők gyermeke), aki egyedül tervezett és épített távcsöveket és franciául, olaszul, héberül, perzsául és arabul tanult meg tizennégy éves koráig.
Tizennyolc évesen London legjobb irodalmi köreiben forgott már, orvos nagybátyja tanácsára mégis medicinát kezdett tanulni. Húszéves korában előadást tartott a Royal Society-ben (az Angol Tudományos Akadémián) a szem alkalmazkodóképességéről - a következő évben már tagjává választotta az akadémia. Orvosi tanulmányai mellett klasszikus irodalommal foglalkozott és igen élénk társadalmi életet élt, sokat muzsikált és jól táncolt. Egy évre Németországba, Göttingenbe ment tanulni, doktorátust is szerzett ott, de nem érezte jól magát: professzoraival nem alakult ki jó kapcsolata és úgy találta, hogy az angol "gentleman" szót egyáltalán nem lehet németre fordítani. Annyira azonban mégsem sietett vissza Angliába, hogy hazautaztában nem töltött volna egy hónapot Drezdában, a képtár kedvéért.
Tanulmányait Cambridge-ben folytatta, orvostudománnyal azonban keveset foglalkozott, itt ideje jó részét (a megint csak élénk társadalmi élet mellett) hangtani és fénytani kísérletekre fordította. Ismeretterjesztő előadássorozatot tartott Londonban, ennek során vezette be azt a rugalmasságtani mennyiséget, amely ma is az ő nevét viseli. Nem csoda így aztán, hogy harminc éves volt, amikor orvosi képesítését, harminchat, amikor doktorátusát elnyerte Cambridge-ben. Néhány évre rá azonban már két nagy orvostudományi művet is írt. Hajóépítéssel és földrajzzal kapcsolatos ismeretei annyira számottevőek voltak, hogy megbízták a Tengerészeti Évkönyv szerkesztésével. Épp ugyanabban az évben, amikor hosszú és fontos cikket írt az Encyclopaedia Britannica számára Egyiptomról. (Egyike volt ez hatvanhárom, különböző tárgykörben írt lexikon-cikkének.)
És el ne feledjük: jutott még fölösleges erejéből arra is, hogy kötéltáncosként lépjen fel a Franconi-cirkuszban.
Hát hogyne bámulták volna ezt a csodálatos tehetségű és energiájú, elragadó és szórakoztató embert, akit Cambridge-ben egyenesen Young-tüneménynek neveztek. Az igazi, maradandó elismerés, a tudományos eredmények hatását lemérhető siker, az persze már más kérdés. Ebben a tekintetben Young aztán csöppet sem volt szerencsés.
Első fontos munkája a szem akkomodációjával volt kapcsolatos. A látás alapvető mechanizmusát, a szemlencse képalkotását Descartes már jó százötven évvel előbb tisztázta. De fennmaradt a kérdés, hogy milyen módon képes a szem arra, hogy különböző távolságokban lévő tárgyakat egyaránt élesen képezzen le. Az egész szem változtatja meg az alakját? A szemlencse helyzete, esetleg a szaruhártya görbülete változik? Vagy a szemlencse képes a görbületét megváltoztatni? Young ezt az utolsó magyarázatot fogadta el és bizonyította fizikai és fiziológiai kísérletek egész sorával, kezdve azon, hogy víz alatt, tehát a szaruhártyáéval közel azonos törésmutatójú közegben a szem akkomodációs képességét ugyanolyannak találta, mint levegőn, befejezte azzal a megfigyeléssel, hogy azok a személyek, akiket műtéti úton megfosztottak szemlencséjüktől, nem képesek akkomodációra. Ugyanebben a munkában írta le a színes látás alapjaiban máig is helyesnek tartott elméletét. A munka visszhangja inkább nagy volt, mint kedvező: egyesek a felfedezés elsőbbségét vitatták, mások - egy fizikus és egy anatómus - bizonyítékokat kerestek arra, hogy a szemlencse alakja állandó. Young egy időre maga is kételkedni kezdett az igazában.
Folyt köv. holnap
forrás: http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/teazo/teaidx.html
|
