Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. július 28.
Kopernikusz, Nikolausz (1473. febr. 19. - 1543. máj. 24.), lengyel csillagász. Hírnevét annak köszönheti, hogy megalkotta az égitestek kopernikuszi rendszerét. Kimondta, hogy a Föld a saját tengelye körül napi mozgást, a mozdulatlan Nap körül pedig éves mozgást végez. Ez a gondolat jelentõs hatással volt a tudományra és a filozófiára a következõ századokban. Ettõl kezdve a Földet már nem tekinthették a világegyetem középpontjának, hanem mint egy a többi égitest között, matematikai leírás tárgyává lett.
Kopernikusz egyetemi tanulmányait Lengyelországban, Krakkóban (1491-94?), és Olaszországban, Bolognában és Padovában (1497-1503) folytatta, 1503-ban kánonjogi doktorátust szerzett a Ferrarai Egyetemen. A lengyelországi Frauenburgban 1497-ben a székesegyház kanonokjává választották, ez a tisztség élete végéig anyagi biztonságot nyújtott. 1497-ben végezte elsõ csillagászati észleléseit Bolognában, megfigyelve az Aldebaran csillag okkultációját (elsötétedését), amelyet a Hold okozott: a Hold eltakarta a csillag fényét. 1503-ban tért vissza Lengyelországba, és püspök nagybátyja tanácsadója lett 1512-ig. Frauenburgban telepedett le, a székesegyházi káptalant képviselte, orvosi tudását elsõsorban a szegények gyógyításában alkalmazta.
Krakkói és olaszországi tanulmányai révén Kopernikusz magáévá tette kora matematikai, csillagászati, orvosi és teológiai ismereteit. Kevés csillagászati megfigyelést végzett, de ez is elég volt ahhoz, hogy a Nap, a Hold, és a bolygók feltételezett Föld körüli pályáinak fõbb összetevõit újra kiszámítsa. Az 1497-1529 években 27 megfigyelést publikált. Kiadta a görög Theophilaktosz (Kr. u. 610-629) episztoláinak latin fordítását is 1509-ben. 1519 és 1528 között politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkozott; 1525-ben kifejtette egyes lengyel tartományok pénzreformjának elveit, ez a munkája azonban csak 1816-ban jelent meg Varsóban.
Csillagászi hírneve gyorsan növekedett, 1514-ben felkérték, mondjon véleményt a Lateráni Zsinat által tervezett naptárreformról. Nem fogalmazott meg határozott véleményt, mert a Nap és a Hold pozíciói nem voltak ismertek a szükséges pontossággal. Egyre elégedetlenebbé vált a ptolemaioszi csillagászati rendszerrel. Ezzel nem állt egyedül, maga is említette, hogy korának ellentmondó nézetei gondolkodtatták el. Ptolemaiosz rendszere alapjaiban geocentrikus (Föld-középpontú) volt és körpályákra épült. Az égboltnak ez a geometrikus értelmezése a XVI. századra szinte hittételszerûen meggyökeresedett a csillagászati gondolkodásban.
Ptolemaiosz a II. században bonyolult geocentrikus modellt dolgozott ki, a rendszert nagy körök (deferensek) és kis körök (epiciklusok) alkották. Minden bolygó egy epiciklus kerületén mozgott, annak középpontja pedig a deferens mentén keringett. Ptolemaiosz ezzel a rendszerrel értelmezni tudta a bolygók viselkedésében észlelt szabálytalanságokat. A ptolemaioszi rendszer lehetõvé tette, hogy a csillagászok értelmezzék a jelenségeket és elõrejelzéseket készítsenek. De ahogy a megfigyelési adatok egyre pontosabbá váltak, mind bonyolultabbá vált az égitestek jövõbeni helyzetének a kiszámítása, a ptolemaioszi rendszer rugalmasságának és eleganciájának a java elveszett.
Kopernikusz szerint az égitestek mozgása más, egyszerûbb módon is értelmezhetõ. Õ is tanulmányozta a görög szerzõk mûveit, akik közül többen is felvetették a heliocentrikus (Nap-középpontú) rendszer gondolatát. Elõször abszurdnak tûnt a mozgó Föld gondolata, de Kopernikusz ebbõl kiindulva egy esztétikailag magasabbrendû, bár nem sokkal egyszerûbb rendszerhez jutott el. Amellett azonban változatlanul kitartott, hogy a bolygók egyenletes körmozgást végeznek. Éveken át végezte matematikai számításait, meg volt gyõzõdve az igazáról, mégsem publikálta nézeteit.
1510 és 1514 között Kopernikusz rövid kéziratban foglalta össze új elgondolásait: De hypothesibus motuum coelestium a se constitutis commentariolus (Kommentár az égitestek elrendezésérõl és mozgásairól szóló elméletekhez), a kéziratot 1514-ben eljuttatta barátaihoz. Fõbb megállapításai: a csillagok napi látszólagos mozgása, a Nap évi mozgása, és a bolygók retrográd mozgása mind arra vezethetõ vissza, hogy a Föld naponta megfordul a tengelye körül, évente körülkeringi a Napot, a Nap pedig a bolygórendszer nyugvó központja. A Föld tehát nem a világegyetem központja, hanem csak a Hold pályáé. Az évek múlásával Kopernikusz ábrákkal, matematikai számításokkal támasztotta alá érveit. A Commentariolus-ban megfogalmazott elvekrõl 1533-ban Rómában elõadások hangzottak el VII. Kelemen pápa elõtt, a pápa jóváhagyta a tanokat. Kopernikuszt 1536-ban hivatalosan felkérték eredményeinek a közzétételére, de csak 1540-ben adta át kinyomtatásra, melyet nyomtatva állítólag csak élete utolsó napján, 1543. május 24-én látott. A könyvhöz a kiadó Andreas Osiander a kritikától tartva elõszót írt, ebben a mozdulatlan Napot csak a számításokat megkönnyítõ feltételezésnek minõsíti.
|
