Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34253
|
2005. április 1.
Százmillió magyar szó II
Mekkora lehet ma egy honfitársunk szókincse?
Azt gondolom, hogy a legkevésbé iskolázott emberek zöme is használ kétezer-háromezer szót, és megért nyolcezret-tízezret. A legiskolázottabbak aktív szókincse szerintem harmincezertől ötvenezerig terjed, passzívan pedig ismerik ennek legalább a kétszeresét. És a passzív szókincs bármikor aktivizálódhat. Például ha életemben először hallom a semmilyen szótárunkban sem szereplő faerkély szót, azt passzívan nyilvánvalóan megértem. Ha pedig a következő pillanatban magam is kimondom, a passzív szókincsemből azon nyomban az aktív szókincsem részévé válik.
A tudomány, a technika fejlődésének, az információk találkozunk új meg új tárgyakkal, fogalmakkal. Hogyan lesz ezeknek magyar vagy legalább: Magyarországon használatos elnevezésük?
Az új fogalmak, tárgyak megjelenésével együtt érkezik valamiféle elnevezés is. Leggyakrabban annak az országnak a nyelvén, amelyikből a tárgy származik. Egyébiránt ez régen is így történt. Amikor először hallottunk számítógépről, akkor computer-ként hallottunk róla. Néhány év múltán megjelent a komputer, a kompúter, a kompjuter és a kompjúter, hogy aztán valakinek eszébe jusson a számítógép és azóta szinte mindenki ezt használja.
Teller Ede, aki még ismerhette Neumann Jánost, a számítógép egyik atyját, következetesen így mondja: "számlálógép". Talán azért, mert tudja, hogy a gép voltaképpen csupán megszámlálja az "igen" és a "nem" jeleket...
Ezzel, persze, "számít" is! De visszatérve az új tárgyakhoz, fogalmakhoz: a legszerencsésebb eset, ha már az első előfordulásakor a magyar szókincsbe illeszkedő néven nevezzük a dolgot.
Lehet-e magyar szót "kitalálni"?
Olyat nemigen, amelyiknek eddig egyetlen eleme sem volt ismert. De alkothatunk új szavakat már meglévők összetételével. Például: számítógépasztal. Ez a szókincsgyarapítás, szókincsgyarapodás leggyakoribb formája. E tekintetben a magyar nyelv lehetőségei nagyobbak az európai nyelvekéinél. Hiszen nálunk a fogkefe szóösszetételnek számít, például a szerb nyelvben azonban nem, hiszen déli szomszédainknál úgy mondják a fogkefét: cetkica za zube. Nagyon eleven szóalkotási mód a szóképzés is. De nem mindegyik képzőnk egyformán termékeny. A valaha gyakori -dos, -des, -dös szálldos, repdes, köpdös ma már nem él. Újra divatba jött az eredetileg a nyelvújítók alkotta -da, -de bútorda, böngészde. És változatlanul aktív a -gat, -get rádiózgat, filmezget. És születtek új képzők. Elsősorban az ifjúság nyelvében. Az évszázadok során a magyar szókincs részévé lett kollégium-ot nemrégiben még az akkoriban újnak számító -esz képzővel kolesz-nak mondták az ott lakók. Mára pedig megszületett egy még újabb képző: a szintén ifjúsági nyelvi, napközit jelentő napej mintájára sokak száján a kolej járja. Csupán néhány évtizedes múltja van a -ci és a -csi képzőnek is: ruci, naci, zacsi, vacsi. Mindegyik az egyébként is terjedőben lévő bizalmas stílus körébe tartozik.
Van-e összefüggés a társadalom demokratizálódása és a bizalmas vagy inkább bizalmaskodó stílus között?
Ez semmiképpen sem eleme a demokráciának. Tízezer számra születnek napjainkban mozaikszavak és betűszavak az utóbbi szókincs-gyarapítási mód az angolban és a franciában is gyakori. Igaz, a franciák szeretnek pontot tenni a betűk után. Nálunk a pont nem divat, bár a legelső magyar betűszót, az 1880-ból való M.Á.V.-ot eleinte így írták. A szócsoport egyik legújabb mai példája, az általános forgalmi adót rövidítő áfa esetében a pontok használata föl sem vetődött már. A mozaikszó és a betűszó jelleg gyakran keveredik egymással. Például a gyermekgondozási díjat rövidítő gyed, vagy a gyermekgondozási segély rövidítése, a gyes esetében. Ha egy efféle rövidítés például a Malév még nem köznevesült, akkor azt a szókincs peremén lévőnek tekintjük. Szórövidülésnek köszönhetjük a szintén inkább a bizalmas stílusban használt becsszó-t, a levlap-ot, a viszlát-ot, viszhall-t.
folyt köv holnap
DANISS GYŐZŐ
|
